Ha felteszed a kérdést az embereknek, miről lehet felismerni egy milliomost, mindenki tudja a választ: luxusautó, nagy ház egy felkapott környéken, Rolex óra, krokodilbőr cipő, drága vakációk.
Thomas J. Stanley, egyetemi kutató egy nagybanktól kapott egy megbízást, hogy készítsen mélyinterjúkat milliomosokkal, mert így a bank megismerve a szokásaikat, könnyebben ki tudja őket szolgálni.
A bevált séma szerint kutatótársával együtt elment a legdrágább lakónegyedekbe, hogy interjúalanyokat találjon, megkereste a milliomos kinézetű embereket és egyáltalán megpróbált elindulni a felmérésben az ismert sztereotípiák nyomán.
Megdöbbenve tapasztalta, hogy gyakorlatilag nem talál egy milliomost sem a megkérdezettek között.
Mindnyájan magas keresettel rendelkeztek, bőven az átlag felett, drága autókkal és drága ruhákban jártak. Viszont a legtöbben közülük nem rendelkeztek komoly megtakarításokkal, sokan fizetéstől-fizetésig éltek, minden vagyontárgyuk bőségesen le volt terhelve hitellel, egyáltalán nem voltak millióik sehol.
Ez teljesen összezavarta a kutatókat, nem tudták, hol keressék akkor az igazi milliomosokat.
Aztán rájöttek, hol bujkálnak: közöttünk. Itt laknak a szomszédban, egy átlagos házban, átlagos ruhákban járnak és egy átlagos 4-5 éves, vagy még öregebb autót vezetnek. Miközben dollármillióik vannak a bankban.
Ezért adta a könyvének azt a címet, hogy Millionaire next door, azaz a milliomos szomszéd.
Az évek során több ezer milliomossal készített mélyinterjút, illetve küldött ki nekik 270 kérdésből álló kérdőíveket. Ennek a tapasztalatait dolgozza fel a könyve.
Arra jött rá, hogy a milliomosok éppen attól milliomosok, hogy nem szórják el a pénzt olyan státusz-szimbólumokra, mint a gazdagnak gondolt, ám komoly megtakarítással nem rendelkező társaik.
A válaszok szerint egy átlagos milliomos még életében nem vett százezer forintnál drágább öltönyt, 70 ezer forintnál drágább órát és még véletlenül sem a legfelkapottabb, méregdrága környéken vásárol magának házat. A legtöbbjük huszonéve vette a házat, ahol lakik, csak 10%-uk rendelkezik 10 évnél fiatalabb otthonnal. A felmérésben szereplő milliomosok mindössze 1%-a(!) adott ki legalább 150 ezer forintot egy pár cipőért.
Az átlagos milliomos 57 éves, 80%-uk legalább egy diplomával rendelkezik, 3 gyerekük van, kétharmaduk legalább heti 45-55 órát dolgozik, a háztartás nettó bevétele évi 131 ezer dollár, ami a 49 ezer dolláros amerikai átlaghoz képest nem is olyan rengeteg, főleg 57 évesen.
A felmérés során megkérdezték őket, hogyan szerezték a vagyonukat. Közel egyharmaduk vállalkozó, több ügyvéd, orvos is volt közöttük, de sok “átlagember” is komoly dollármilliókkal rendelkezett. Az egyik ilyen házaspár elárulta, ők hogyan csinálták: mindketten mérnökök, már a házasságuk elején az egyik fizetést mindig eltették és csak a másikból éltek. Ennyi az egész.
Amíg a kollégáik nagy házba költöztek, hitelkártyából a Karib-tengeren nyaraltak, három évente hitelre új autót vettek, ők csak annyit költöttek, amennyit az egyik fizetés megengedett.
Ez nem azt jelenti, hogy nyomorogtak, vagy mindent megvontak maguktól, mindössze annyit, hogy ésszel és megszervezetten költöttek pénzt. Míg a kollégáik a lehetőségeik felett éltek, ők jóval alatta. Akkor vettek házat, amikor összegyűlt rá a pénz, oda mentek nyaralni, amit a megtakarítás mellett ki tudtak fizetni és a többi.
Kíváncsi vagy rá, hogy egy hasonló magyar házaspárnak mennyi pénze gyűlne össze szintén 57 évesen? Kiszámoltam neked, hogy ne furdaljon a kíváncsiság.
Mérnökként 23 éves koruktól 30 éves korukig átlag nettó 300 ezret keresnek, 30 éves kortól 400 ezret, 45 éves kortól 500 ezret fejenként.
A fizetésüket az inflációval évente növeltem, de a végeredményt a végén ugyanezzel csökkentem is, hogy mai áron lássuk a vagyonukat.
8%-os hozamot számoltam, 5%-os infláció mellett.
Vettek saját lakást mai áron 15 millióért 34 évesen, egy házat 30 millióért 42 évesen. Autót 5 éveset vesznek 29 éves koruktól, 1.5 millióért, öt évente cserélik egy újabb ötévesre.
A vagyonuk alakulása: A lakásvásárlás előtti évben már van akkori 81 millió forintuk, ami mai értéken 47,4 millió forint és egy 10 éves autójuk.
Negyven évesen már van egy lakásuk és mai értéken közel 80 millió forintuk.
Ötven évesen mai értéken 150 milliós megtakarítással és egy házzal rendelkeznek az autón kívül.
Ötvenhét évesen 229 millió forintjuk van mai értéken, azaz pont ők is elérték az egymillió dolláros vagyont. Közben saját lakásban, majd házban laktak, 5-10 éves autóval jártak. Havonta elég tisztességes pénzt költöttek el, pedig nem is kerestek annyira sokat, mint egy közép, vagy felső vezető, vagy egy sikeres vállalkozó.
Mivel ilyen jó fej vagyok, csináltam nektek egy kalkulátort, ahol be tudod ütni, hogy mennyit teszel el havonta, mennyi az elérhető hozam és mennyi az infláció. Ezekből az adatokból kiszámolja, mennyi pénzed lesz az évek múlásával. Innen tudod letölteni. A kalkulátor arra is jó, hogy kiszámold, mennyit buksz a felesleges kiadásokon az évek során, mondjuk a havi 20 ezer forintos cigi mennyibe kerül 40 év alatt. (Egy panellakás árába.)
Ilyenkor a legtöbb ember, aki szerint az a vagyon, amit nem mutatsz meg, az nincs is, megkérdezi, hogy ha ennyi pénzük van, miért nem költik drága dolgokra.
Pont azért van pénzük, mert nem költötték el. A reggeli kocogókat is elnézve arra a meggyőződésre jutsz, hogy ők az egyetlenek, akiknek semmi szükségük a mindennapi kocogásra. Fittek, nincsenek elhízva. Csak éppen azt téveszted el, hogy a mindennapi kocogás miatt látszik úgy, hogy nincs erre szükségük. A milliomosoknak sem lenne vagyona, ha elköltötték volna minden drága játékszerre.
De ki veszi meg akkor a 800 ezres öltönyt és a négymilliós órát, ha legtöbbször nem a milliomosok?
Általában azok, akik le akarják nyűgözni embertársaikat. Ügyvédek, közép és felsővezetők és hasonló emberek, akiknek fontosabb, hogy gazdagnak látszódjanak, mint az, hogy tényleg gazdagokká is váljanak.
Stanley leírta, hogy az interjúra eljött emberek ruhatárát messze túlhaladta a szintén jelenlevő banki alkalmazott öltözete, ahogy drága órája is csak neki volt egyedül.
A média által sugárzott hazug kép miatt gondolják azt az emberek, hogy a gazdag embereket a pénzszórásról lehet felismerni. Ez a kép szerint az embernek azonnali jutalmazásra van szüksége, el kell magát kényeztetni valami drága és felesleges luxuscikkel.
Képzelj el egy vetélkedőt, ahol nem yachtot, világkörüli utat, vagy egy zsák pénzt lehetne nyerni, hanem mondjuk egy teljes ösztöndíjat az egyik legdrágább egyetemre. Szerinted hány ember nézné ezt a vetélkedőt és tudna örülni a nyertes szerencséjének, noha az ösztöndíj sokkal többe kerülne, mint mondjuk egy világkörüli út? Hol van itt az azonnali jutalmazás?
Sokáig lehetne erről beszélni, de most abbahagyom. Úgy gondolom, egy jó gondolatébresztő volt ez a bejegyzés, hogy érdemesebb gazdaggá válni, mint annak látszani és sokkal könnyebb elérni a gazdagságot, mint azt gondoltad.
Kiszámoló blog
