Magyarország világrekorder alkoholbetegségben: a lakosság 21,2 százaléka alkoholista, mindenkit figyelembe véve, 15 évestől aggastyánig. Miért iszunk ennyit? Honnantól lesz valaki alkoholbeteg? Baj-e, hogy kultúránk része az ivás? Dr. Zacher Gábor sürgősségi orvos segített megérteni, miként tettek minket a leggyengébb láncszemmé a családi minták, a problémák szőnyeg alá söprése, a reklámok és a növekvő feszültség.
– Végre értelmet nyer a „Nekünk Magyarország az első” miniszterelnöki szlogen – nyugtázta a hatvani Albert Schweitzer Kórház-Rendelőintézet orvosa a lakosságarányos alkoholfogyasztás eredményeit. Zacher Gábor hozzátette: az alkoholizmus mellett mindent megteszünk azért, hogy Európa élén álljunk a daganatos, valamint a megelőzhető betegségek okozta halálozásban is. Ami az alkoholt illeti, a második helyezett Oroszország és a bronzérmes Fehéroroszország mellett olyan nagy fogyasztó nemzeteket is megelőzünk, mint a britek, az írek, a németek, az olaszok vagy a franciák. A magyar férfiak több mint harmada, 36,9 százaléka alkoholbeteg, szemben a nők 7,2 százalékával. Az adatok a World Population Review 2023-as alkoholtérképéről származnak, amelyek a WHO nem túl friss, 2016-os adataira támaszkodnak, de más kutatások is a csúcsra mérik Magyarországot. Egy 2020-as kimutatás szerint a hazai 21 százalékkal szemben az EU-ban az alkoholbetegek aránya nem éri el a 10 százalékot, a súlyos alkoholfüggők aránya pedig 10, illetve 3,7 százalék.
Zacher doktor éppen 2016-ban kongatta meg a vészharangot: ha nem vigyázunk, a szállóigévé vált „egymillió alkoholista országa” leszünk, és most úgy látja, maximálisan teljesült a jóslat. A friss jelentés egyes értékei ugyan neki túlzónak, mások alulbecsültnek tűnnek, de a dobogós helyezés számára sem kérdéses.
Követhetetlen házi szesz
A lakosságarányos világrekord nem azt jelenti, hogy mennyiségben a magyarok innák a legtöbbet. Magyarországon évente fejenként átlag mintegy 11 liter tiszta alkohol fogy el, a rangsort vezető Csehországban viszont 14,2, Lettországban 13,2, Németországban 12,8 liter; az egy főre jutó fogyasztás listáján az első tízbe sem férünk bele. Ebben azonban az is közrejátszhat, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) csak az érintettek egy részéről tud. A KSH ugyanis a jövedéki adóból számol, azt látja, mennyi alkoholt adtak el az üzletekben, miközben rengeteg embernek van szőlője, pár száz liter bora, amit megiszik, elad vagy elosztogat. Nem beszélve arról, hogy Magyarországon – ahogy Orbán Viktor egyszer megfogalmazta – a pálinka alapvető élelmiszer, napi két deci adómentesen főzhető belőle. – Ennél persze többet is főznek – emlékeztetett a sokáig toxikológiai osztályt vezető, alkoholmérgezésekkel is foglalkozó orvos, aki szerint mindent beleszámítva évi 17 liter körül lehet a hazai fogyasztás. Az elszegényedés pedig továbbnöveli a házi szeszek mennyiségét.
Inkább a homokba dugjuk
Azzal, hogy asztal alá isszuk az egész világot, ordító ellentétben áll, hogy mennyire nem törődünk az egésszel. Az addiktológus szakma szerint Magyarország éppen úgy viselkedik, mint az idült alkoholista, aki folyton azt hajtogatja: „Nekem nincs alkoholproblémám!”. Elekes Zsuzsanna, a Corvinus Egyetem szociológia professzora Alkohol és társadalom című tanulmányában már 2004-ben úgy fogalmazott, hogy a téma Magyarországon „nem került a társadalmi és politikai érdeklődés középpontjába”, és a társadalmi problémák körében az alkoholizmus kifejezetten alulkutatott terület. „Nem ismerjük az alkoholfogyasztási szokásokat, (…) nem tudjuk, kik a mértéktelen fogyasztók, és miért lesznek azzá”. A helyzet sem javult: hiányoznak az államilag koordinált leszokást segítő és prevenciós programok. Zacher Gábor szerint mindent elmond a kormányzati hozzáállásról, hogy Magyarországnak közel 2,5 éve nincs átfogó alkoholkezelési stratégiája, így nem hiszi, hogy bármi változna a jövőben. – Persze az előzővel sem jártunk jobban, hiszen a korábbi nemzeti drogstratégia azt a megmosolyogtató és valós megoldásokat nélkülöző célt tűzte zászlajára, hogy 2020-ra az országot drogmentes övezetté teszi – tette hozzá.
Minden nap sör – meggyötör
Az alkoholizmusból kivezető út első állomása, hogy megértsük a természetét, és tudjuk, mikortól tekinthetünk valakit alkoholistának. A WHO egyik ajánlása szerint felnőttek esetében heti 14, illetve 21 egységnyi alkohol fogyasztása még nem jelent gondot. A megállapítás azonban kihagy a képletből egy rendkívül fontos tényezőt. „Az alkohol pszichoaktív anyag, aminek addiktív potenciálja van” – szól a Családi Felépülési Központ fogalomtára. Ez azt jelenti, hogy hiába iszik valaki csak ennyit, a rendszeres fogyasztás hozzászokáshoz, függőséghez vezethet bárkinél. A problémát továbbsúlyosbítja, hogy a rendszeres alkoholbevitellel párhuzamosan emelkedik a toleranciaszint, azaz elkezdjük „bírni az ivást”. – Aki havonta egyszer elmegy a haverokkal bulizni, megiszik fél rekesz sört egy kis töménnyel, másnapos egész vasárnap, aztán hétfőn megy dolgozni, az nem alkoholista, legfeljebb nagyivó – magyarázta az orvos, aki szerint az alkalmi szociális ivás nem emeli meg a toleranciaszintet, ilyenkor még nem érvényesül az addiktív hatás. „De mi van azzal, akinél munka után, este háromszor szisszen fel a sörösdoboz, be sem rúg, ordítozás sem lesz otthon és a kisbalta sem kerül elő? Vajon ő alkoholbeteg? Igen, mert az élete részét képezi az ivás. Ha ő nem fogyaszt minden nap, elvonási tünete lesz, és reggel már »kőműves actimellel« kezdi a napot.”
A harmadik kategória a „problémás ivás”, amikor vállaltan azért iszunk, mert valós gondjaink vannak, nehéz életszakaszban vagyunk, ez viszont igen könnyen vezet el a függőséghez. A szakember szerint semmi gond nem lenne azzal, hogy az alkohol része a kultúránknak, ha megfelelő kereteken belül tudnánk fogyasztani, de nem tudjuk, mert nincsenek tanult kereteink – megisszuk a harmadikat is.
Légy önmagad! Igyál!
Az alkohol mint nemzeti drog minden más addiktív szerrel összehasonlítva példátlan elfogadást és toronymagas előnyöket élvez hazákban. Szembeötlő, hogy míg dohányárut tilos reklámozni, árusítani pedig csak szigorúan elzárt térben, eltakart kirakat mögött lehet, addig alkoholreklámok tömege zúdulhat ránk az óriásplakátokról, a tévéből, az internetről. – Egyik sem arról szól, hogy legyél alkoholista, halj meg májzsugorban! A reklámok pozitív életérzéseket mutatnak be – mutatott rá Zacher. Ezek közé tartozik az a skót whisky hirdetés, amelynek irigylésre méltó életet élő főszereplője arról beszél, neki fontos az aktív pihenés, majd jön a szlogen: „stay true, ez én vagyok”. Egy másik reklám tételmondata egyenesen a rendszeres alkoholfogyasztásra buzdít: „Mindig van rá alkalom!” – Az egyik „kedvencem”, amiben egy ötvenes pasi piálva napozik a vízparton. Nyilván én is ezt szeretném inkább csinálni, minthogy 24 órából 22-t a sürgősségin vagy a mentőkocsiban töltsek. Ez egy vágy, ami eladható. Méghozzá úgy, hogy kevesebben halnak meg dohányzás, mint alkoholfogyasztás következtében – világított rá a szabályozás visszásságaira az orvos. De nem csupán a dohányzásra tekint összevont szemöldökkel a magyar állam, a drogfogyasztásra nulltolerancia van érvényben, ami a gyógyászati célú szerekre is kiterjed, miközben Zacher Gábor szerint a magyarországi kábítószerhelyzet „egy roppantul túlhájpolt történet”.
Több stressz, több alkohol
Persze önmagában a reklám, de még az állam tétlensége is kevés ahhoz, hogy ennyi alkoholbeteget produkáljon egy ország. – Az alkoholnál jobb feszültségoldó szer nincs – jelölte meg a legfőbb okot az ivásra a sürgősségi orvos, aki szerint, ha körülnézünk, láthatjuk, hogy nem életünk legboldogabb szakaszát éljük. A fiatalok szoronganak a kilátástalan jövő vagy a digitális világ hatásai miatt, itt az infláció, a fenyegető háborús helyzet, a klímaválság és még sorolhatnánk. Már az is elég, ha aznap hülye volt a főnök, a kolléga, sok a munka, rossz idő van, gond van a gyerekkel, a házastárssal. Ilyenkor megiszunk egy üveg bort, hogy enyhüljön a nyomás. De utána? – A probléma nem szűnik meg, ezért az adagot elkezdjük emelni. Átlagosan három-négy hónap alatt felépíthető egy alkoholistakarrier – figyelmeztetett a szakember.
Fontos motiváció az átadott minta is: ha a gyerek látja, hogy otthon megisznak egy liter bort, és nincs belőle balhé, jó eséllyel fogja beépíteni saját megküzdési stratégiájába az alkoholt. A sokat tapasztalt orvos szerint a „karrier” vége gyakran a hajléktalanság: a munkahelyről, a családból kiszelektálódott alkoholbeteg alól gyorsan elfogy a szociális háló, aztán már a boltban is egyre mélyebbre hajol az egyre rosszabb minőségű szeszért. Beszédes adat, hogy Magyarországon az alkoholisták 75 százaléka férfi, aminek oka egyrészt az, hogy a női ivászat társadalmi megítélése sokkal rosszabb, másrészt az alkohol okozta testi elváltozások jobban zavarják a nőket, mint a férfiakat.
Az áremelés és a prevenció segíthet
A sürgősségi orvos szerint egy új alkoholstratégia képes lenne javítani a siralmas számokat. Úgy véli, változtatni kellene azon, hogy az Európai Unióban Magyarországon a legolcsóbb az alkohol. „Idejön az angol munkás, és a belvárosban akár 450 forintért, tehát 1 fontért iszik egy korsó sört. Manchesterben egy pint sör is 3-4 font. Naná, hogy hétvégente ideugranak olcsó repülőjeggyel, olcsó szállásra, olcsón piálni. A stratégia részeként nyugodtan meg lehetne emelni az árakat, és megszüntetni az alkoholhirdetéseket.” Alapvető feladat volna egy országos prevenciós hálózat kiépítése is. „Beszélni kell a témáról az embereknek, de nem alkoholos zsírmájat meg repedt nyelőcsövet kell mutogatni elrettentésül, hanem elmondani, hogy az alkohol része lehet az ünnepeknek, szórakozásnak, de keretek között.” A változáshoz hosszú évek munkája kell, ám a következő generáció már jobb mintákon nevelkedhet fel. Aki ma alkoholistaként él, annál a tartós változás esélye alacsony. Óriási szerepe lehet az olyan civil szervezeteknek, mint az Anonim Alkoholisták, ahol pszichológusok helyett átlagemberek erősítik egymást: „ha ő meg tudta csinálni, hogy tíz éve nem iszik, akkor én is képes vagyok rá”. – A civilek részvétele azért is rendkívül fontos, mert az addiktológiai, pszichiátriai rendszer szörnyű állapotban van, a leterheltségük miatt nem számíthatunk rájuk annyira – magyarázta Zacher –, nem beszélve a túlfeszített alapellátásról, ahol öt-hat perc jut egy betegre, elöregedett a szakorvosi gárda, az unión belül a második-harmadik legkevesebb orvossal rendelkezünk. „Nagy szar van a palacsintában, és ez a szar kezd kifolyni a tányérra” – összegezte a szakember.
Ha nagy a teher, segít a gyógyszer
A káros addiktív feszültségoldók köréből nem lehet kihagyni a nyugtatókat: akik idegenkednek az alkoholfogyasztástól, de képtelenek kordában tartani a napi stresszt, jó eséllyel tablettákhoz nyúlnak. Sokan a receptfeliratással sem bíbelődnek, az internetről szerzik be az adagjukat, amit a 8–9 százalékos feketepiaci kereskedelem tesz lehetővé. – Ha most beütném a Google-ba, hogy Xanaxot, Frontint vennék, az első 50 site arról szólna, hogy van eladóm, holnap hívj fel, elintézzük – mesélte az orvos. A lehetőséggel 200–250 ezer ember él, noha 20–30 százalékkal többet fizetnek a szerekért. Bár kisebb nyilvánosságot kap, mint az alkohol, a nyugtatók fogyasztása egy az egyben leköveti a társadalmi kríziseket: a 2020-as járványévben egy év alatt félmillió dobozzal nőtt a benzodiazepin származékok hivatalos eladása Magyarországon. Ez a szám azért is óriási, mert nem promotált gyógyszerekről van szó, tehát nemcsak reklámjuk nincs, de orvoslátogató ügynök sem ajánlhatja. – A nyugtatók esetében is nagyon gyors a rászokás, és rohamosan emelkednek az adagok, így ez a szer szintén pár hónap alatt képes kemény függőket kinevelni – figyelmeztetett Zacher doktor.
Török Dániel
(ujbudaonline.hu)
