Mivel tudnánk a legkisebbeket kimozdítani a tablet és a tévé képernyője elől, hogy valóságos játékkal töltsék az idejük minél nagyobb részét? A Bind & Bery egyedi tervezésű, magyarok által szabadalmaztatott és megalkotott építményeibe van, aki be akar költözni, míg más gyerekek az építési kedvet vagy a rombolási vágyat élik ki rajtuk. A játék eközben egy sor olyan létfontosságú képességet fejleszt, ami a monitor előtt ülve elsikkadna.
Minden fejlődéskutató egyetért abban, hogy a virtualitás irányába tolódó világban óriási szükség van a valós élményekre: egy óvodás gyereknek mozogni, alkotni, építeni és rombolni kell.Épp ebben segíti őket egy magyar tervezésű és gyártású, innovatív építőjáték.
A Bind & Bery története két magyar apukától indult, akik arról ötleteltek, hogyan tudnának a gyermekeik figyelmét a képernyőről minél inkább a külvilágra terelni. Végül egy olyan egyedi játékot alkottak meg, ami mára nemzetközi szabadalmat is nyert, ráadásul készségfejlesztő hatása is pedagógusok és gyógypedagógusok szakvéleményével alátámasztva igazolt. Bizonyítottan fokozza az együttműködési képességet, de segíti például az egyensúlyérzék, a kéz-láb koordináció, a térérzékelés és az olyan kognitív területek fejlődését is, mint a logika, a figyelem és az emlékezet.
Hogy mi is ez a játék pontosan? Képzeljünk el egy olyan, formára vágott szivacselemekből összerakott várat, házikót, alagutat vagy egyéb építményt, ami elég nagy hozzá, hogy az óvodás korú gyerekek is összerakják, szétszedjék, lerombolják és felépítsék.Akár versenyezhetnek is, előadhatják a kedvenc meséiket, vagy bekuckózhatnak a saját házukba: de olyan is akadt, aki az összes holmijával együtt szeretett volna beköltözni.
Az összekapcsolható elemekhez az alkotók a legó és tetris világából merítettek inspirációt, így komoly fejtörőt jelent a kapcsolódási pontokat megtalálni és az építményt összeállítani.És bár az összerakás lépései adottak, a gyerekek fantáziája sokszor nem várt eredményekhez vezet, például két ház épül egymás tetejére.
Bástyát kapnak ajándékba a gyermekosztály kis lakói
A rendkívül masszív, műanyagmentes szivacselemekből készült házak tetején a kicsik még ugrálni is tudnának, ha ezt nem küszöbölték volna ki a tépőzáras illesztésekkel. Bevonatuk vízlepergető, textil hatású anyag, ami a tisztítást és fertőtlenítést is kényelmessé teszi. Használatuk teljesen biztonságos,TÜV-tanúsítvánnyal ellátott, EU-s engedéllyel is rendelkezik. Sérülést még véletlenül sem okozhat, ellentétben például a könnyen lenyelhető legóelemekkel- de volt olyan óvónéni is, aki azt emelte ki, hogy a játék „még csak nem is hangos”. Hivatalosan ugyan a 3-8 éves korosztálynak ajánlják, de az alkotók szerint, ha egy gyerek már megtanult mászni, onnantól bátran belefoghat az építésbe.
És hogy hol lehet a legjobban elképzelni ezeket a kis építményeket? Jellemzően a szállodák vagy fürdők játszósarkaiban bukkannak fel, ahol imádják őket a gyerkőcök. Leggyakrabban mégis az óvodákban találkozhatunk velük, köztük olyan intézményekben, például a szombathelyi Micimackó óvodában, ahol a megváltozott képességű gyerekek is nagy lelkesedéssel veszik használatba az elemeket, hiszen az ő készségeik is fejlődnek a játék során.
Kiváló felhasználási hely még a kórházak gyermekosztálya, ahol az építés öröme a bennfekvőket is képes kiragadni az ottani közegből. Éppen ezért adományoz most, december 9-én a Bind & Bery egy felépíthető bástyát a szombathelyi Markusovszky Kórház gyermekosztályának, ahol óriási örömmel fogadták a felajánlást. A készítőknek egyébként is szándéka, hogy az eladások egy részét jótékony célokra fordítsák. Következő tervük egy olyan tapogatófal létrehozása, ami különböző tapintású textilekből rakható ki, így akár a látássérült gyerekek fejlődését is segítheti. A Bind&Bery márka minőségét a Főkefe a Kézmű és az Erfo Nonprofit Kft megváltozott munkaképességű dolgozóinak kiváló munkájának eredménye. Külföldről is egyre nagyobb az érdeklődés a játék iránt az elmúlt napokban megkezdődött az értékesítés Ausztriában, Svájcban és tárgyalások folynak Szlovákiában, Lengyelországban és Romániában.
