Átadta Budapest díszpolgári címeit Tarlós István főpolgármester a Fővárosi Közgyűlés szerdai ünnepi ülésén, az elismerő címben nyolcan részesültek, akik a főváros életében jelentős, meghatározó szerepet töltenek be, kiemelkedő teljesítményükkel Magyarországnak, Budapestnek dicsőséget szereztek.
Díszpolgári címet kapott Hosszú Katinka háromszoros olimpiai bajnok úszó, Bács Ferenc Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, Bereményi Géza Kossuth-, József Attila- és Balázs Béla díjas író, dalszöveg- és forgatókönyvíró, filmrendező, Fenyvesi Máté volt válogatott labdarúgó és országgyűlési képviselő, Klinghammer István, földrajztudós, térképész, az ELTE korábbi rektora és Szinetár Miklós Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színházi, opera-, tévé- és filmrendező. Az elismerésben posztumusz részesült László János, a Magyar Kerékpárosklub egykori elnöke és Olofsson Károly Placid bencés szerzetes. A László Jánosnak járó elismerést felesége, Kertész Márta és Kürti Gábor, a Magyar Kerékpárosklub elnöke, az Olofsson Károly Placidnak járót pedig Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát vette át.
Az alábbiakban olvasható Tarlós István főpolgármester ünnepi beszéde:
Tisztelt Kitüntetettek!
Tisztelt Ünnepi Közgyűlés, Képviselőtársaim!
Kedves Vendégek!
Budapest Közgyűlése és a magam nevében tisztelettel köszöntöm a mai ünnepen megjelenteket.
Kényszerűségből néhány nappal később vagyunk ugyan, de a szabadság napjához kötődik a Fővárosi Közgyűlés ünnepi ülése. E napon ünnepeljük, hogy Magyarország visszanyerte szuverenitását, és 1991-ben – e napon – az utolsó szovjet katona is elhagyta hazánkat. Budapesten 2011 óta e naphoz kapcsolódva adjuk át városunk legkiválóbb polgárainak, példaképeinknek a díszpolgári címeket.
Az ünnep nemcsak emlékezés a régi, ám nem feledhető eseményre, hanem megújítás is; a jelen a múltból nyeri erejét, de a múlt megjelenik a jelenben; a múlthoz kapcsolódót minden alkalommal meg kell újítani, hogy hatni legyen képes a jelenben. Márai Sándor írta: „Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás." Az ünnep a társadalmi összetartozás fontos eszköze: az egyazon közösséghez tartozók az ünnepek alkalmával fejezhetik ki látványos módon egybetartozásukat. Móricz Zsigmond szavaival szólva: „Szép az, ha az emberi lelkek összefonódnak, egységbe tömörülnek, együtt emelik szemüket az égre, és egy ütemben dobban a szívük a magasság felé. Mert hisz ennek a kis emberi életnek, amelybe belepottyantunk, az ad mélyebb értelmet s értéket; ha legalább vágyni, érezni s ihletni bírjuk a Létezés kozmikusságát."
Azért is gyűltünk ma össze, hogy ünnepeljük városunkat. Ünnepeljük a magyar nemzet fővárosát, Budapestet, amely 144 évvel ezelőtt egyesült. Az egységes, magyar székesfőváros létrehozása, megőrzése és fejlesztése nemzetünk egyik legnagyobb sikertörténete. Aki ma Magyarországra utazik, azok mintegy 2/3-a célzottan Budapestre jön.
Az 1840-es években Buda és Pest politikailag, gazdaságilag és nem utolsósorban kulturális szempontból is az ország fővárosává fejlődött, a két város együttes lakossága 100 000 főre rúgott. Pesten akkoriban még alig több mint ötezer házszám létezett, a városképet földszintes és kertes házak uralták. A közművek szinte teljesen hiányoztak, a szennyvizet jobb híján nyílt árkokban vezették el, a mellékutcák rendre hepehupásak, gyakran futóhomokosak, porosak, sárosak voltak. A pestiek a Duna vizét itták, emiatt rendszeresek voltak a járványok. Amikor annak idején József nádor végigpásztázta a budai királyi lak ablakából a szegényes kisváros, Pest panorámáját, még sivár látvány fogadta: homokrengeteg a folyam partján, a későbbi vasúti indóház, a mai Nyugati pályaudvar környékén szemétlerakóhely, a rákosi homoksivatag felől pedig porfelhőt hordott a városra a forró déli szél.
Alig több mint egy évszázad alatt, köszönhetően az egyesítésnek Pest-Buda, pontosabban Budapest képe alapjaiban változott meg. Felépült a Lánchíd.
Megnyitották az első vasútvonalat Pest és Vác között. 1874-ben adták át a fogaskerekű vasutat, 1877-ben megnyílt a Nyugati, 1884-ben pedig a Keleti pályaudvar. A kulturális élet is fellendült, szintén 1884-ben adták át az Operaházat. 1887-ben az országban elsőként megindult a villamosközlekedés. Egyik évről a másikra nőttek ki a semmiből egész városrészek sokemeletes bérpalotákkal, üzletekkel, forgalmas utcákkal. A gyors növekedést sokan az amerikai fejlődéshez hasonlították. A XIX-XX. század fordulójára több mint 700 000 lakosú várossá fejlődött Budapest. Európa-szerte híres volt pezsgő kulturális életéről, kávéházairól, gyógyfürdőiről, szórakozóhelyeiről és éjszakai életéről. Addigra elkészült a Sugárút (a mai Andrássy út), a kontinens első földalatti vasútja, a Műcsarnok, épült a Halászbástya és az Országház.
Mint minden nagyobb vállalkozásnak, fejlesztésnek, Budapest 1873-as egyesítésének is szép számmal akadt ellenzője. Szentkirályi Mór volt pestvárosi főpolgármester eleinte egyenesen úgy vélte, az egyesítés „sem Pestre, sem Budára nem bír értékkel". Az egyesítés eszméjét az érdekelt törvényhatóságok sem fogadták jóindulattal. Széchenyi István meg is jegyezte: "Az erők egyesítése ellen, tudom, sokan ki fognak kelni, akik nemcsak a fő-, hanem minden várost is általában kárhoztatnak, sőt veszedelmesnek hirdetnek." Mindig voltak, akik csak a vidékben tudtak gondolkodni, általában szinte babonásan idegenkedtek az urbanizációtól. Ez a gondolkodás érzelmi alapon tisztelhető, de a realitásokkal nehezen egyeztethető össze.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azért is gyűltünk ma össze, hogy megünnepeljük: 27 éve szabadok vagyunk. Jókai Mór azt írta: „Adj a népnek szabadságot: mindent adtál neki; tedd rabszolgává: elvetted mindenét." Mi, magyarok pontosan tudjuk ezt, hiszen történelmünk során számtalanszor kellett áldozatok árán kivívnunk a szabadságunkat. Ennél csak egy nehezebb feladat van: értelmesen élni, felelősséggel élni a számunkra rendelkezésre álló szabadsággal. A fegyelem szabadság nélkül zsarnokság, a szabadság fegyelem nélkül káosz. A szabadság nem egyenlő az anarchiával, a parttalan akaratok szabálytalan halmazával. Ahogyan Hamvas Béla írta: „A megszabadult ember tudja, ha szabadságát önmagának megtartja, hogy élvezze, elveszti, mert szabadságának fogságába esik."
Szabadságunkért ma is meg kell harcolni, nap mint nap. A nemzetközi porondon is. Nekünk, magyaroknak kell saját érdekeinket megfogalmaznunk és azokért küzdenünk, nem szabad hagynunk, hogy távoli, arctalan mágnások és bürokraták, magukat törvény felett állónak képzelő, keresztényellenes és magyarellenes, sőt a klasszikus európai értékeket veszélyeztető spekulánsok, idegen érdekeket szolgálók erőszakolják ránk a maguk diktátumait. Magyarországnak továbbra is saját entitását őrző országnak kell maradnia. Ez csak akkor sikerülhet, ha a magyar nemzet fővárosa, Budapest is sikeres és erős város marad.
A hét éve hivatalban lévő városvezetésnek ez az eltökélt szándéka. A 2010-ben magunk mögött hagyott, átláthatatlan, kaotikus és rendezetlen évtizedek után új szellemiséggel fogtunk munkához.
Azon dolgozunk, hogy Budapest biztonságos, élhető és kényelmes város legyen. Ennek érdekében fejeztük be a 4-es metrót, adtuk át a budai fonódó villamoshálózatot, a megújult Széll Kálmán teret, fejlesztjük folyamatosan történelmi fürdőinket és a város ékkövét, a Margitszigetet, valamint készülünk a Lánchíd és a Váralagút felújítására, a Blaha Lujza tér rekonstrukciójára és a csepeli gerincút továbbépítésére – hogy csak a legfontosabbakat emeljem ki. Rendkívül fontos, hogy megoldjunk két, régóta kialakult és megörökölt problémát, a 3-as metró felújítását és Budapest árvíz elleni védelmét, beleértve a legvédtelenebb szakasz, a csillaghegyi öblözet bevédését. Örömmel mondhatom, hogy nagy küzdelmek, heves, és olykor felesleges viták után, de mindkét ügyben sikerült előrelépnünk: 2018-ra kicseréljük az elöregedett metrókocsikat, és elvileg még idén elindulhat a munka a metró egyik szakaszának állomásain, továbbá szakaszosan az alagút teljes egészében. A budapestiek biztonsága a legfontosabb szempont számunkra, ezért ha kell, a Főváros másra szánt, és féltve őrzött tartalékainak felhasználásával is, de mindenképpen rendbe tesszük a metróvonalat. A csillaghegyi öblözet árvízvédelmét illetően pedig a közgyűlés – több éves, legkülönbözőbb mesterkedéseken lett úrrá, - és legutóbbi ülésén hatalmazott fel, hogy megkezdjük a szükséges engedélyeztetéseket.
Vannak erők, amelyek abban érdekeltek, hogy mindenféle címen kidomborítsák a Kormány versus városvezetés ellentétet. Valójában azonban valamit csak valamivel lehet összehasonlítani. Azt pedig senki sem tagadhatja, hogy 2010 óta ez a Kormány, és ez a városvezetés sokkal több problémát megoldott Budapesten, mint előtte a rendszerváltozás óta bárki - bármikor. Voltak, vannak viták, de összeszámolni sem könnyű, hány olyan projekt valósult, és valósul meg, melyet korábban csak ígérgettek, mi azonban megcsináltuk, vagy épp csináljuk.
Végül pedig – de messze nem utolsó sorban - azért gyűltünk ma össze, hogy megünnepeljük városunk legkiválóbb polgárait, példaképeinket, legújabb díszpolgárainkat. Ők adnak erőt, mutatnak irányt, végeznek áldozatos munkát városunkért, közösségünkért.
A napokban elhunyt nagy írónőnk, díszpolgárunk, Jókai Anna írta: „Abban a világban, ahol most élünk, ahol egyre nehezebb a megélhetés, és ahol annyiféle hatás ér, ott nagyon meg kell dolgozni azért, hogy el tudjuk érni a másik embernek a lelkét." A sikerhez, az eredményekhez elengedhetetlen, hogy ne ijedjünk meg, ne féljünk, ne hátráljunk meg nehéz helyzetekben sem. Jókai Anna, és egy nála is nagyobb személyiség, II. János Pál egyaránt ezt tanácsolta: „Ne féljetek!"
A mai időkben ez embert próbáló feladat. Meg kell találni a hitelest, az értékest, az igazat, a valót. „Sokszor úgy érzem, hogy akik ma értelmes művek olvasásából értelmes világlátást akarnak szerezni, azoknak elég nagy küzdelmet kell folytatniuk. Mert a média, amely körülvesz bennünket, eléggé gyalázatos és olcsó világ. Arra ösztönöz, hogy azt higgyük el, amit ott látunk" – ezek szintén Jókai Anna szavai, amelyek ma különösen helytállóak. Tegyük hozzá: tisztelet a kivételnek.
A ma kitüntetett tudósok, művészek, sportolók hosszú éveken, évtizedeken át kitartó munkával közösséget teremtettek és erősítettek, szakmailag, erkölcsileg és emberileg is maradandót alkotva. Éppen ezért követendőnek, erőt, bátorságot adónak tekinthetjük őket, és tisztelettel hajtunk előttük fejet, kifejezve irántuk való megbecsülésünket. Ők megdolgoztak azért, hogy elérjék a többiek, sőt, a város lelkét, segítettek és segítenek bennünket abban, hogy támaszt és valódi értékeket találjunk, amelyekhez érdemes és kell is igazodni.
Szívből gratulálok Budapest új díszpolgárainak!
Köszönjük közösségépítő és lélekerősítő munkájukat, példamutató helytállásukat, amellyel városunkat, egyben pedig a magyar nemzetet gazdagították. A jövőben is számítunk Önökre. További életükhöz és munkájukhoz jó egészséget, sok erőt, rendíthetetlen hitet és sok követőt kívánok.
Hálásak vagyunk Önöknek és büszkék vagyunk Önökre!
