Sok – sok eltelt év és évtized, több száz segítségre szoruló SNI-s (sajátos nevelési igényű) gyermek. Mindezek a száraz adatok, amiből keletkezik a csoda.
A sajátos nevelési igény fogalma a következő: „különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrumzavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd”– 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről.
A KSH adatai szerint Magyarországon hozzávetőlegesen 57 ezer sajátos nevelési igényű gyermek van. A hivatalos adatok szerint általános iskolában diagnosztizálták a legtöbbet, mely 7.8%-ot jelent, ennél valamivel kevesebben vannak középfokú oktatási intézményben, a szám tovább csökken, ha megnézzük az óvodákat.
Ez azért meglepő, mert nyilvánvaló, hogy már kisgyermekkorban is jelen vannak ezek a fejlődési rendellenességek, mivel legtöbbször ezek veleszületett problémák, melyeket viszont túl későn diagnosztizálnak. Ez igazán komoly probléma. Bár enyhe esetekben nem feltétlenül jelentenek mindennapos problémát kisgyermekkorban, de később biztosan felerősödnek a tünetek, ezért fontos lenne a mielőbbi állapotfelmérés és a felismerés.
Ezeknek a gyerekeknek az ellátását országosan mindössze 411 szakember, köztük konduktor, gyógypedagógus vagy fejlesztő pedagógus, pszichológus végzi. Nagyon kevés a szakértő, ezért is fordul elő, hogy sokszor későn találkoznak ezek a gyermekek és családok szakemberrel.
Székesfehérváron, 2020-ban alakult meg a Csodavarázs Fejlesztőház, ahol 4 fantasztikus nő - gyógytornász, pszichológus, konduktor, gyógypedagógus (képünkön) – dolgozik azon, hogy az érintett családok minél előbb, minél komplexebb szakértői segítséget és támogatást kapjanak a nehézségeik leküzdésére.
Egy női magazin megkérdezte őket, hogy miért választották ezt a pályát.
„Már a főiskolán tudtam, hogy a jövőmet a gyermekek gyógyítására fogom szentelni. Az elmúlt 17 év sok mindent adott nekem és mára már rengeteg gyermek és szülő szeretetét és bizalmát tudhatom magaménak. Ez visz tovább engem ezen az úton”– mesélte Pilaszanovich-Máté Szilvia, gyógytornász.
„Szerencsésnek és hálásnak érzem magam, hisz mindennap a hivatásomnak élhetek. Személyes és szakmai célom, hogy a gyermekek lelki fejlődését segítsem, támogassam a szülőket a szülővé válás rögös, hullámzó és egyben gyönyörű útján”– nyilatkozott magazinunknak Dorotovics Miléna, pszichológus, majd fontosnak tartotta megemlíteni. Szeresd, amit csinálsz, csak így lehet.”
Antoine de Saint-Exupéry-t is idézte, mely szerint
Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
„Hálás vagyok, mert megadatott nekem az, hogy a munkám egyben a hobbim is. Hitvallásom: „A gyermek olyan, mint egy pillangó a szélben. Néhány magasabbra tud repülni, mint mások, de mindegyik a legjobb tudása szerint repül. Miért is hasonlítanád össze őket? Mindegyik más. Mindegyik különleges. Mindegyik gyönyörű.” (ismeretlen szerző). Mindennap ebben a hitben dolgozni, szeretni, sokszor csodát tenni nagy kiváltság. Én ezt teszem”– közölte portálunknak Kovácsné Lajos Anita, gyógypedagógus.
„Hálás vagyok, mert mindazt, amit kislány koromban megálmodtam, egy hivatásban valósul meg. A konduktív pedagógia által taníthatok is, de közben „gyógyíthatom” is a rám bízott gyermekeket és felnőtteket. Mindennap egy sikertörténet. A legapróbb eredmény is maga a csoda, a szeretet, a megbecsülés, amit nap, mint nap kapok, minden nehézségen átsegít. Egy mosoly, egy ölelés minden küzdelmes munkát feledtet. Ezért érdemes csinálni”– zárta a beszélgetést Barna Andrea, konduktor.
