Fővárosi beruházásban idén márciusban indult a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepen az a nagyszabású beruházás, melynek köszönhetően gyakorlatilag megduplázzák a meglévő záporvíztározó kapacitását. Várhatóan még az idén képes lesz a tisztító telep a jelenlegi 3300 m3 helyett 7000 m3 záporvízzel hígított szennyvíz – tisztítás céljából történő – tározására. Ennek a legnagyobb haszonélvezője az érzékeny vízbázisú Ráckevei-Soroksári Duna-ág lesz.
A klímaváltozás következtében jelentkező özönvízszerű esőzések kezelése érdekében idén tavasszal megkezdődött a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepen a záporvíztározó kapacitásának bővítése fővárosi beruházás keretében. 2019. október elejére az eddigi 3300 m3 helyett 7000 m3 záporvíz tározására és azt követő tisztítására lesz képes a telep a 80 ezer m3-es napi kapacitása mellett.
A bővítés ideje alatt, összesen körülbelül két hónapig, nem tud fogadni záporvizeket a tározó, de július 24-étől újra üzembe lép.
A Dél-pesti Szennyvíztisztító Telep naponta 80 ezer m3 szennyvizet képes megtisztítani. Kizárólag a kapacitását meghaladó, egyes esetekben előforduló, özönvízszerű esővízzel együtt érkező mennyiség kerüli el a telepet, addig az időtartamig, amíg a bővítő beruházás lehetővé nem teszi a régi víztározó újra beüzemelését. Várhatóan 2019 őszétől pedig a telep jóval nagyobb mennyiségű csapadékvíz felfogására is képes lesz, annak érdekében, hogy tisztítást követően, a lehető legtöbb szennyvíz megtisztulva kerüljön vissza az élő vízbe.
Háttér információk:
A főváros csatornahálózatának nagyobb részét elődeink a XIX. század végén, a XX. század első felében úgy építették meg, hogy a szennyvíz és a csapadékvíz egy rendszeren keresztül folyik, nincs egymástól elkülönítve. Ez azt jelenti, hogy esős időben, a közterületeken keletkező, valamint az egyesített csatornarendszerbe bekötött ingatlanokról elvezett csapadékvizek is a tisztítótelepek irányába kerülnek elvezetésre. A tisztítótelepek kiépített biológiai kapacitása meghaladja a várható szennyvízmennyiséget, ezáltal biztonságot nyújt a szárazidőben érkező szennyvizek előírt mértékű, jó hatásfokú tisztításához. A kiépített kapacitás és a tényleges szennyvízterhelés különbségének mértékéig a csapadékvizeket is tisztítani képesek. A Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepen a biológiai tisztítókapacitáson felüli szenny- és csapadékvizek kezelésére, annak kapacitását háromszorosan meghaladó mennyiséget, előmechanikai tisztítóegység kezeli.
Ha még nagyobb tömegben érkezik csapadékvíz, az a záportározó műtárgyba folyik, ahonnan a csapadék megszűnését követően a biológiai tisztításra vezetik. Amennyiben az érkező vizek mennyisége felhőszakadások esetén ennél a mértéknél is nagyobb, az érkező vizek a telepet megkerülik, hogy a tisztítást végző, több hét alatt kitenyészthető mikroorganizmusok a reaktorokból ne mosódjanak ki.
Az elmúlt évtizedekben a beépített, lebetonozott, burkolt felületek nagysága rohamosan nőtt, ami miatt csökkent a városban a zöld felület, és ezért kevesebb víz tud beszivárogni a talajba, ugyanakkor a csapadékok intenzitása és gyakorisága is jelentősen megnőtt. Ennek következményeképpen nagy záporok esetén a tisztító művek túlterheltté válnak. A tisztítótelepek folyamatos és biztonságos működtetése érdekében a tisztítótelep – az üzemeltetési engedélyében foglaltaknak megfelelően –, a telep által már be nem fogadható, a szennyvizet is tartalmazó csapadékvizet megkerülő ágon közvetlenül nyílt vizekbe kénytelen kivezetni. Amennyiben ezt nem tenné, és a többletvizeket is bevezetné a telepre, a teljes biológiai tisztítótelepi rendszer összeomlana – és hónapokig használhatatlanná válna. Ha a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepen túlterhelés miatt huzamosabb időre leállna a biológiai szennyvíztisztítás, naponta átlagosan 60 ezer m3, két-három hónap alatt akár 5,4 millió m3 kellően nem tisztított szennyvíz folyna bele a Kis-Dunába.
Ez súlyos környezetkárosítást okozna. Vízminőség-védelmi okokból a nagy esők idejére a hirtelen bezúduló vizeket külön záportározókba is vezetik, valamint külön, azok a tisztítótelepet megkerülő vezetéken keresztül jutnak a befogadó vízfolyásba. Így azok nem kerülnek be a tisztító telepek területére.
Hasonló rendszerek működnek például az európai nagyvárosokban és még Japánban is, ahol nagy elöntéseket és tisztítatlan vízlevezetéseket okoztak a felhőszakadások. Dél-Pesten a csatornahálózatból érkező vizek
