Magyarország összes önkormányzatát, állami intézményét és szakszervezetét bevonják abba a szocreál festmény, szobor és tárgyak felvásárlásba, ami az 50-es, 60-as évek kallódó, eltűntnek hitt műveket tárja fel.
Ha sikeres lesz a kutatás, a művekből kiállítás és dokumentumfilm is készülhet.
Az ország bármely pontján lehetnek azok a szocreál, azaz az 50-es, 60-as években készült festmények, szobrok, egyéb tárgyak, amiket most Babarás Géza festményszakértő szeretne felkutatni. Szerinte ugyanis ennek a korszaknak a művészete nincs kellően feltárva, reprezentálva, ugyanis az alkotások többségének nem ismerik a jelenlegi helyét.
Az országos gyűjtés, felvásárlás alatt nemcsak a kor támogatott művészei, kismesterei által készített kallódó festményeket, hanem a korszak tiltott, tűrt kategóriába sorolt festőművészek alkotásait is keresi, ugyanis szerinte így lesz teljes az adott korszak művészete.
„Ahhoz, hogy ezeket megtaláljuk, több mint 3200 önkormányzathoz szeretnénk eljuttatni a felhívásunkat, valamint megyei önkormányzatokhoz, akik a rendszerváltás előtt támogatói, felvásárlói voltak a kor művészeti alkotásainak. Valószínűsíthető, hogy a régi-új szakszervezeteknél is jelentős számban találhatóak egykori munkás-, paraszt életképek, gyári munkásokat, szövetkezeti földműves munkákat ábrázoló, „szocreál festmények.” A kor szellemének megfelelően az alkotások jó része hatalmas, monumentális méretű, ezzel is kifejezve a párt megfellebbezhetetlen propagandáját, irányítását. Ennek a kornak a művészeti alkotásainak jó részét a rendszerváltáskor raktárakba helyezték vagy elkallódott és „magántulajdonosokhoz” kerültek. Ebben a témában régebben volt már kiállítás Debrecenben, de tudomásom szerint ez az első kampányszerű, nagy ívű országos gyűjtés” – mondta Babarás Géza festményszakértő.
Eltűntek az alkotások
A 40-es 50-es évek aktív festőinek művei közül csupán kevés számú darab ismert, a többi a szakértő szerint önkormányzatoknál, szakszervezeteknél, állami intézményeknél, vagy magánszemélyeknél lehet.
„Somogyi Imre, Mácsai István, Csáki-Maronyák József és sok más festőművész ebben a korban azokat a témákat festették meg amiket a párt elvárt tőlük, ami támogatott volt: a parasztság és a munkásság mindennapos munkáit, életkörülményeit, pártvezetők portréit, stb. Néhány művésszel –azok leszármazottaival- való beszélgetésemből tudom, hogy a termelőszövetkezeti paraszti életképekből, ennek a munkának a gépesítéséről sok nagyméretű mű született, de alig csak néhány ilyen képpel találkoztam eddig. A gyári munkások hétköznapi termelő munkájáról készült festményekről többet hallottam, mint láttam, ezek valahol kallódnak, ismeretlen, rejtett helyen tartózkodnak. Biztos vagyok benne, hogy számos más festőművész –ebben a korszakban készült- alkotása sok helyen lappang valahol Magyarországon” – mesélte Barabás.
Sokan nem is tudják, hogy milyen értéket őriznek. Előfordult már, hogy egy vidéki önkormányzatból egy feleslegessé vált nagy méretű bronz szobrot vittek be a méhtelepre értékesítésre.
Kiállítás is lesz belőle
A legszebb falusi-, gyári munkásokat ábrázoló életképekből, szobrokból, szocreál tárgyakból Barabás kiállítást is szeretne rendezni Budapesten, hogy minél többen megismerkedhessenek a kor művészetileg értékes műveivel.
Sikeres gyűjtés esetén dokumentumfilmet is tervezünk készíteni a gyűjtés folyamatáról egészen a kiállítás megnyitásáig – árulta el Barabás Géza.
„Függetlenül attól, hogy a szocialista társadalmi rendszer csődöt mondott, a politikai része a történelem szemétdobjára került, de az ebben a korban készült festményeknek, szobroknak művészeti értéke van, sőt bele illeszthető a nemzetünk történelmi emlékezetébe, „művészeti kincstárába”, tehát értéket is mentünk ezzel az akcióval” – tette hozzá Barabás Géza festményszakértő, a projekt szervezője.
