2019. június 5-én a MoM Sportban ad koncertet Chris Botti, a Grammy-díjas trombita művész és zeneszerző, a fiatal trombitás generáció talán legnagyobb alakja. Nevét a hazai jazz közönség jól ismeri, és most újra visszatér Magyarországra.
Honnan jött a trombita szeretete nálad?
Az anyukám felelős azért, hogy már kiskoromban megismertetett a zenével és a zene szeretetével. Mivel ő zongoraművész, először zongorázni tanultam, de mint minden gyerek, lázadtam az ellen, amit anyám akart. Valami mást akartam csinálni, más hangszeren játszani. A tévében láttam Doc Severinsent és azt gondoltam, hogy ez a trombita nagyon menő dolog. Szóval elkezdtem trombitázni, és pár évvel később, mikor 12 éves voltam, meghallottam az első három hangot Miles Davis’ “My Funny Valentine” című dalából és abban a pillanatban tudtam, hogy jazz zenész szeretnék lenni.
Néhány évvel ezelőtt az Impressions című albumod Grammy-díjas lett. Milyen érzés volt ez számodra?
Hogy őszinte legyek a Grammy egy zenésznek más, mint egy Oscar egy színésznek. A Grammy annyit jelent, hogy képes vagy minden este színpadra lépni. Sokan vannak olyanok is, akik nyertek Grammy-díjat, de nincs sikeres koncert turné „üzletük”. Én fogtam magam és éltem a lehetőséggel, hogy egy bandát egyben tartva bejárjuk a világot és színpadra lépjünk minden este. És ez az én „Grammy-m”. Szóval nagyon örülök a megtisztelő díjnak, de hogy őszinte legyek nekem többet jelent a másik út, a koncertezés.
Mit vársz legjobban a budapesti útból?
Hogy játszhassak a rajongóimnak. Egyáltalán nem tartom kis jelentőségűnek, hogy vannak rajongóink, akik megveszik a jegyet, lemondanak minden mást aznap estére, és eljönnek, meghallgatni, megnézni minket.
Tudnál néhány szót mondani arról, hogy mire számíthatunk a koncerten?
Sok különböző dalt fogunk játszani az Impressionstől kezdve a régebbi lemezekig, és ami a legfontosabb, a világ egyik legjobb zenekarát láthatjátok, hallhatjátok majd, úgyhogy számíthattok arra, hogy nagyon jól fogjátok érezni magatokat, és a jazztől a klasszikus zenén át, a rockig sok fajta műfajba belehallgathattok. Vannak olyan nagyon jó barátaim, akik még sosem láttak engem játszani, de most arrafelé fogok játszani, ahol élnek, úgyhogy meg fogom őket hívni a koncertre. A koncert napjára majd összegyűjtik a bátorságot, hogy megkérdezzék: „Szóval csak te leszel meg egy szál trombita?” Tényleg úgy érzem, hogy a karrierem arról szól, hogy egyenként megnyerjem magamnak az embereket, mint egy párbajban. Egyszerre egy közönség, egy ember, mivel amint látják, már felfogják az egészet. A koncert után pedig odajönnek és azt mondják: „Úristen, sírtam a koncert alatt”, agy „Soha nem láttam még ilyen zenészséget”, vagy „Ez tényleg nagyon vicces volt és a gitáros teljesen őrült”, vagy hogy tényleg nagyon élvezték a koncertet és nagyon jól érezték magukat. Az emberek nem tudják mire számítsanak egy trombitástól, így az emelkedő még meredekebb. Ez az egyik oka annak, hogy ilyen kitartóan turnézok, meg akarom mutatni mindenkinek, hogy mit tudok, és persze miután egyszer megtapasztalod milyen érzés ez, már abba sem akarod hagyni.
Mit jelent a világ legkelendőbb jazz-crossover zenészének lenni?
Megpróbálok nem foglalkozni a címkékkel. Engem csak az érdekel, hogy a közönségem növekszik-e, és hogy a rajongóim jól érzik-e magukat a koncertjeimen. Amíg ez a két dolog igaz, addig én teljesen elégedett és boldog vagyok.
Voltál már valaha Budapesten? Lesz időd városnézésre?
Igen, már volt koncertünk Budapesten 2010-ben és ez egy nagyszerű város, nagyon jól éreztük magunkat itt. Sajnos sosincs időnk városnézésre, így a tapasztalataim limitáltak, de abban biztos vagyok, hogy az ételek mindig nagyszerűek voltak, az emberek pedig nagyon vendégszeretőek és kedvesek.
