A budapesti üzletember számára csak a válópere során derült ki, hogy évekkel korábban egy pszichiáter – tudta nélkül – közveszélyesnek minősítette. A hamis „pszichiátriai kórtörténet” miatt a gyermekelhelyezési pert elvesztette, viszont az egészségbiztosító hamis gyógyszerfelírás miatt megbüntette a pszichiátert.
A nyilvánosság előtt nevét egyelőre nem vállaló férfi csak a per során tudta meg, hogy 2011-ben „pszichiátriai vizsgálaton” esett át: „A konzultációra feleségem hívott el azzal az ürüggyel, hogy kezelésre jár feszült idegállapota miatt... a magánkórházba, ahol az orvosa kérte, hogy hívjon el engem is beszélgetésre. Mivel segíteni szerettem volna feleségemnek, részt vettem egy rövid, semleges hangvételű, 20 percnél nem hosszabb beszélgetésen, melyen vizsgálat, tesztfelvétel nem történt. A doktornő a beszélgetés indokát nem nevezte meg, a végén további javaslatot nem tett, dokumentációt nem adott át. Az eset számomra ezzel le is záródott.”
Nem úgy a pszichiáter és a feleség számára. Csupán a később beszerzett dokumentációból derült ki, hogy a pszichiáter már a „vizsgálat” előtt öt nappal ambuláns lapot állított ki a férfiról, amelyben hozzátartozók elmondására hivatkozva leírta: a férfi ön- és közveszélyes, mely „pszichiátriai osztályon való sürgősségi elhelyezését indokolttá teszi”.
Bár pszichiátriai kényszerkezelésre végül nem került sor, az egészségügyi dokumentációból még egy dolog kiderült: a pszichiáternő két receptet is kiállított egy pszichiátriai szerre, amit valaki a férfi nevében, de tudta nélkül, ki is váltott. Ennél sokkal rémisztőbb, hogy a jelek szerint a tudatmódosító szert be is adagolták a férfinak – bár ez akkor még nem derült ki egyértelműen a számára. „Abban az időszakban gyakran éreztem tolulást a fejemben, rendkívüli elesettséget, szédülést, noha addig egészségi állapotom kiváló volt... Súlygyarapodás is bekövetkezett,... számomra érthetetlen módon, mert az étkezési szokásaimon nem változtattam.”
„Az orvos mindennemű vizsgálat, laboreredmény bekérésének mellőzésével... indokolatlanul egy súlyos mellékhatásokat okozó antipszichotikummal kezeltetett engem, a tudtom és beleegyezésem nélkül. Tovább súlyosbítja a lehetséges következményeket, hogy a folyadék formájában beadható, így valószínűsíthetően ételbe, italba bekevert szerből – mivel tudomásom sem volt arról, hogy mit tartalmaz – ilyen módon akár a gyermekeim is ihattak, különösen az akkor 4 éves fiam. A mellékhatások miatt az autóvezetés is tilos a Risperdal szedése alatt, csakhogy mivel tudtom nélkül kaptam a szert, rendszeresen hordtam a gyerekeket autóval, így az ő ártatlan életüket is veszélyeztetve.” – írta a férfi.
Bármilyen furcsaságok kísérték is az ügyet, a férfi a „pszichiátriai kórtörténet” miatt elvesztette a gyermekelhelyezési pert, annak ellenére, hogy a feleség a válóperes bíróság előtt is beismerte, hogy Risperdal cseppekkel gyógyszerezte férjét. Az ügyben indult rendőrségi vizsgálat pedig elévülés miatt zárult eredménytelenül. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vizsgálata során azonban a pszichiáter beismerte, hogy mind a diagnózist, mind pedig az antipszichotikumról szóló vényt úgy állította ki, hogy nem is találkozott a beteggel, így az OEP büntetést szabott ki rá.
Nem meglepő tehát, hogy a tettekkel arányos felelősségre vonás elmaradásának következtében az érintettek közül a volt feleség a felelős szülő szerepében tetszeleghet, a pszichiáter egy neves magán-egészségügyi intézményben praktizálhat, kettejük érdekszövetségének áldozata, a férfi pedig futhat az igaza után. (Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány)
