Néhány évvel azután, hogy egy tiltakozás részeként megjelent az első kis park egy San Francisco-i autóparkoló helyén, a miniparkok a városfejlesztők kedvelt „élettérnövelő” eszközeivé váltak. Egy kis fa padlózat, pár négyzetméter gyep, néhány asztal és szék. Máris kész a legújabb városi társasági tér.
Jelenleg 40 minipark található San Franciscóban, és több mint 40 park tart a tervezés, engedélyezés vagy kivitelezés fázisában. San Franciscónak saját minipark programja van (Pavement to Parks), amelyben pontosan meghatározzák a parkok kialakításának feltételeit és működési elveit.
„A program alapjául a Parking Day kezdeményezés szolgált, azt foglaltuk egységes szerkezetbe, intézményesítettük és legalizáltuk” – mondta a program vezetője, Paul Chasan. A parkok fő célja a nem motorizált közlekedés támogatása, a környezetbarát megjelenés, és az egy helyen élők közötti interakció elősegítése, a közösségépítés.
Az egyes parkokat többnyire helyi vállalkozások szponzorálják (kb. 20-30 ezer dollárba kerül egy park létrehozása), de a város szigorú elvárása a parkokkal szemben, hogy azok valóban közparkok és bárki által használhatók legyenek.
A miniparkok létrehozása sok esetben a helyi vállalkozások érdeke is: számos példa mutatja, ahogy egy-egy park fellendítette a környező üzletek forgalmát, hisz az emberek teret kaptak a sétára, nézelődésre, az aktív időtöltésre, a szomszédokkal való találkozásra és ismerkedésre. Egy új réteg bújt elő kis kuckójából és úgy tűnik, óriási az igény az ilyen területek kialakítására.
Eddig egyetlen magánszemély alakított ki miniparkot a háza előtt, de több hasonló pályázat is érkezett már. Öröm látni, hogy bár a háztulajdonos a felelős a park rendbetételéért, a szomszédok is magukénak érzik, és szívesen segítenek pl. a grafittik eltűntetésében.
Az Egészségügyi Világszervezet 2008-as jelentése szerint a depresszióban szenvedő betegek számának növekedése a jóléti országokban igen szoros összefüggésben van a növekvő urbanizációval. A parkoknak, a barátságosabb környezetnek tehát nagy jelentősége van. Az emberek mentális és fizikai közérzete, jóléte nagyban függ attól, hogy mennyire zöld környezet veszi őket körül.
Ezt a kapcsolatot támasztják alá az Exeter Egyetem kutatásainak eredményei is. Az egyetem kutatói 1991 és 2008 között több mint 10 000 ember (5500 háztartás) lakókörnyezetét vizsgálták meg. A kutatásból egyértelműen megállapítható, hogy amennyiben a jövedelem, az egészségi állapot, a lakás típusa és mérete, és a közvetlen lakókörnyezet rendben van, a zöldebb városi környezetben lakók sokkal boldogabbnak érzik magukat és jóval alacsonyabb a mentális szorongás mértéke a körükben. Míg pl. a házasságban élés csak az adott ember boldogságérzetét növelik, addig a zöld városi felületek sok ember közérzetét javítják egyszerre, ezért össztársadalmi szinten jelentőségük óriási.
Szerencsére egyre több városszépítő, városzöldítő program indul útjára világszerte. Magyarországon is találkozhatunk hasonló kezdeményezéssel: ilyen például a „TűzfalRehab az Erzsébetvárosban” program, amelynek keretein belül 8 nagyméretű falfelület és tűzfal újul meg művészek segítségével a kerületben. S ugyan ettől nem lesz zöldebb az utca, mégis barátságosabb, emberibb és jobb érzéssel tölti el az arra sétálót és az ott lakókat.
Ismersz még hasonló kezdeményezést? Írd meg nekünk a szerk[kukac]tve.hu címre, és közkinccsé tesszük. Köszönjük!
Forrás: Grist.org, Sustainable Development
