Az Álmok útján blog interjúja Császár Dudival, a Mindig hozzád visz az út című regény szerzőjével.
Császár Dudi - Mindig hozzád visz az út (https://balena.hu/Mindig-hozzad-visz-az-ut) című regénye komoly témát boncolgat.
· Mit nevezünk hűtlenségnek?
· Csak a szerető a hibás mindenért?
· És talán a legfontosabb kérdés: hogyan lehet ezt íróként átadni az olvasónak?
A most következő interjúban ezekre is keressük a választ. Tartsatok velünk!
- Kérlek, mesélj magadról. Mióta foglalkozol az írással?
2023. nyarán kezdtem el írni, egy novella pályázatra. A novella nem lett sikeres, viszont kinőtte magát, belőle született a Mindig hozzád visz az út (Mindig hozzád visz az út beleolvasó) című regényem.
A novellák írását sem adtam fel, és a későbbiekben három novellámat is beválogatták: 2024-ben két írásomat: a Hét életen át címűt a Mágikus Szerelem, (Mágikus szerelem antológia - vikonyv)
A szökőkút-at az Erotikus Történetek antológiába,
Érkezés – Novella antológia - Platinum Kiadó).
A legújabb sikerem a Marsbook kiadó pályázatához (kinunkban_rohogunk) köthető. A híd rendel című humoros, szatirikus írásom, sok-sok izgalmas írással együtt, bekerül a hamarosan megjelenő, Kínunkban röhögünk című antológiába.
- A regény mindenképpen felnőtteknek szól, hiszen erotikus jeleneteket tartalmaz.
- A regény nem feltétlenül az erotikus jelenetek miatt szól felnőtteknek, inkább a témaválasztás az, ami az érettebb korosztályt szólíthatja meg. Házasság, család, gyerekek, magánéleti válság és a harmadik, a szerető beférkőzése a kapcsolat repedésein. Apaság és anyaság, egy szülő fontossági sorrendje. Felnőtt gondok, súlyos döntések, újrakezdés. A kérdések, amelyek megválaszolásához fel kell nőni: Mit teszel meg a családodért? Meddig a tiéd az életed, és honnan a gyerekedé? Ez a valódi felnőtt tartalom a regényben.
- Miért ezt választottad a történeted alapjául?
- A történetem alapja a család-szerető-gyerekek triumvirátus. A kérdés, amiben gondolkodok, leginkább az, hogy: elég jó apa/ anya tudsz-e maradni, ha a magánéleted szilánkjain lépdelsz, és szanaszét vágják éppen a talpadat?
A sztori megírhatatlan erotika nélkül, hiszen, aki már volt részese egy induló viszonynak, ahol tombolnak a hormonok és berúgja az ajtót a kémia, az tisztában van vele, hogy az eleinte, túlnyomó részt, a szexről szól.
- Melyik jelenet, ami a legarcpirítóbb volt számodra írás közben?
- Jómagam, sem íróként, sem magánemberként nem pirultam el egyetlen erotikus jelenet írása közben sem. Az olvasó érteni fogja, hogy a jelenetekben szereplő felnőttek felfokozott érzelmi és izgalmi állapotban vannak éppen, az agyuk pillanatnyilag a fehérneműjükben tartózkodik, és a történések ennek hatásra alakulnak úgy, ahogyan megtörténnek.
- Hogyan oldja fel a történet a morális kérdéseket?
- Nem oldja fel. Amikor becsörtet az életedbe a kémia, és/vagy a szerelem, oda a józan-ész, és nincs gondolkodási idő.
- Mint magánember, neked mi a véleményed a megcsalásról, illetve a harmadik fél jelenlétéről egy kapcsolatban?
- Kevés fájdalmasabb élethelyzetet ismerek, mint részese lenni egy szerelmi három (négy) szögnek, bármelyik szöge is vagy annak a bizonyos alakzatnak. Ismerjük fel a tényt, hogy nem a szerető miatt bomlik fel a házasság, ő csupán rámutat a párkapcsolatunk kudarcára, amit talán már hosszú évek óta sejtünk a lelkünk legmélyén. Néha csupán katalizátor, felgyorsítja az eseményeket azzal, hogy olyat ad, amiről már lemondtunk, hogy újra megélhetjük, és belátjuk végre, hogy nem tudunk és nem is akarunk e-nélkül élni.
Csakhogy itt jön a csavar: ha azt gondoljuk, hogy a házasságunk alapvetően működőképes, ám itt-ott hiányt szenved, és azt majd megkapjuk a szeretőnktől, és gond letudva, akkor nagyot tévedünk. Ha ilyen egyszerű lenne, akkor nem lélekkel és érzelmekkel, na és józan ésszel felruházott emberi lények lennénk.
- Felvállaltad ezt a regényben?
- Nem foglalok állást a kérdésben, nem is gondolom, hogy tudnék. A karaktereim életük közepe táján járnak, van még hová fejlődniük. Sodortatom őket az eseményekkel, beleélem magam a helyzetükbe, és leírom a gondolataikat és a cselekedeteiket.
- Mi a nagyobb ár: együtt maradni szeretet nélkül, vagy szétszakítani egy családot az igazságért? Mi erről a véleményed?
- Azt gondolom, hogy ahány ember és ahány élethelyzet, annyi választás, annyi igazság, annyi vélemény.
Inkább azt a kérdést feszegetem, hogy ki hol tart éppen az életében, mi az a lecke, amit még nem sikerült elsajátítania. Mennyire szorít a kialakult élethelyzet, mennyire fájdalmas? Szorít-e annyira, hogy kilépjünk a komfortzónánkból, és bevállaljuk a változást? A házasságunkat mi ketten nem csináltuk jól, és ne feledjük, hogy ha úgy döntünk, hogy a szeretőnket választjuk, ugyanaz a nő vagy férfi megy majd tovább hozzá, aki az előző párkapcsolatában kudarcot vallott, és még a sérült lelkét is cipeli magával.
Bármerre is indulunk, mindenképpen dolgozni kell úgy saját magunkon, mint a felvállalt párkapcsolaton. Mindkét esetben csak a nehezebb, melósabb út áll előttünk. A házasságunk megmentése sem jár kevesebb munkával, mint nem elrontani a soron következő párkapcsolatunkat. És még olyan is van, hogy önszántunkból egyedül élünk, valamint a két szék közül a földre esete is megtörténhet.
- A szereplőid hogyan élték meg, érzelmileg ezeket a szituációkat?
Ahogyan azt a való életben is megéljük: fájdalmasan. És még mielőtt felmerülne a kérdés, hozzáteszem: a sokszög minden egyes tagja, nem csak a női karakterek. Ne feledkezzünk meg a gyerekekről sem, akik, bár nem aktív résztvevői szüleik magánéleti válságának, lehetetlen küldetés lenne megkímélni őket attól, hogy a hatásait ne érezzék. Az is valószínűtlen, hogy ne váltson ki az ő életükben is bizonyos eseményeket, amelyek pedig ne befolyásolják viszont a szüleik lépéseit.
- Neked melyik a kedvenc jeleneted?
- Nehéz választani, mert minden egyes karakterem bőrébe olyannyira belebújtam, hogy hallani véltem a szíve dobbanását, együtt rezdült a lelkünk minden megélt fájdalom és nehézség során, mondhatni: együtt sírtunk és együtt nevettünk.
Ha mindenképpen választani kell, akkor azokat a jeleneteket emelném ki, ahol a macsó főhősömet megmutatom édesapaként. Az egyik ilyen, amikor tisztába teszi a kétéves iker kislányait, és egy másik a kórházas jelenet, amikor a felnőtt fiát fürdeti. Az a megérzésem, hogy amikor a női olvasóim ezeket a jeleneteket olvassák majd, akkor még az is bele fog zúgni a pasiba, aki eddig csak a hűtlen, kicsapongó férjet látta meg benne.
- Milyen visszajelzéseket kaptál eddig a könyvről? Esetleg család, barátok olvasták?
Akik személyesen tőlem vették meg a könyvet, azok előzetesen olvastak belőle részleteket, nézték a beharangozó videókat, és ezek keltették fel az érdeklődésüket. Ez már egyfajta visszajelzés. A másik, amit eddig hallottam, hogy érdekes, olvasmányos, nem ül le a sztori, mindig történik valami, és hogy csupa szex a könyv. Kaptam olyan visszajelzést, hogy pont egy nyaralás/üdülés idejére való, kellemesen kikapcsoló történet. A napokban összefutottam az egyik olvasómmal, ő viszont azt mondta, hogy nem tetszettek neki a karakterek, ezért néhány oldal után abba hagyta a regényt. Ilyen is van, ízlések és pofonok, én sem vagyok olvasmányok tekintetében mindenevő.
Abban hiszek, hogy, ahogyan semmi sem, úgy az sem a véletlen műve, hogy megírtam ezt a könyvet. Akikhez, akiknek szól, azokkal szembe fog jönni, és én az ő véleményüket várom, nekem az lesz az igazi visszaigazolás.
- Mik a terveid a jövőre? Avass be minket is egy kicsit!
Elkezdtem írni a következő regényemet, amiről annyit tudok elmondani, hogy egy megjelent novellámat bontom ki és írom át és tovább, akárcsak a Mindig hozzád visz az út esetében. Ott az Ákosnak megszületnie sem volt nehéz című írásom adta az ihletet, a folyamatban lévő kézirat novella párja a Hét életen át.
(Hét életen át teljes novella)
Hogy a Mindig hozzád visz az út idén folytatódik-e, azt még én sem tudom, bár csak egy része lett az olvasók elé tárva az első kötet megjelenésekor. A történet második része a számítógépem merevlemezén várakozik. Az első rész eddig csak nyomtatott könyv formájában jelent meg, reményeim szerint e-book formában is elérhető lesz, valamikor az év során.
Folytatni szeretném a már meglévő novelláim publikálását, úgy az alkotói oldalamon ((3) Facebook), mint a novella blogon (Dudi Császár, Szerző | Novella Blog), ahol néhány írásom már most is olvasható. Új novella ötleteim is vannak, szívesen írnék megint pályázatokra.
Az önreklámozást is folytatom, mint botcsinálta marketinges. Jelen vagyok a közösségi oldalakon, és a youtube csatornám is elindult.
Bőven van hová fejlődni, mindig van mit újat tanulni, a közösségi médiát irányító algoritmusok rejtélyeit kifürkészni például emberes feladatnak tűnik.
