Alzheimer-kór: a felejtés betegsége

A kórkép klinikai és patológiai jellemzőit elsőként 1906-ban Alois Alzheimer ismertette. A leírójáról elnevezett betegség a demenciák, azaz elbutulással járó tünetegyüttesek leggyakoribb (50-70%) oka. Az Alzheimer-kór a központi idegrendszer jellegzetes klinikai és patológiai elváltozásaival, idegsejt-pusztulással járó betegsége. Általában 40 éves kor felett jelentkezik, pszichés és viselkedési tünetekkel járó, fokozatosan súlyosbodó mentális hanyatlás.

 

Az Alzheimer-típusú elbutulás igen gyakori betegség - világszerte kb. 18 millió embert érint. A 65 éves lakosság körében kb. 1%-os az előfordulása, sajnos e kor felett ötévente megduplázódik az érintettek száma. A nők gyakrabban betegszenek meg Alzheimer-kórban. Egyes koponyasérülések, pajzsmirigybetegségek, depresszió és a keringés rendellenességei (érelmeszesedés, magas vérnyomás) fokozhatják a kockázatot.

Sokan - hibásan! - az öregedés velejárójának tekintik a romló szellemi képességet. Általában szórványosan fordul elő, örökletes családi előfordulása 10% alatti, de egyenes ági leszármazottak esetén körülbelül négyszeres a kockázat.

A betegség pontos oka ma még ismeretlen. A kutatások több elméleti feltételezésre is szolgáltattak bizonyítékot: pl. kimutathatók bizonyos genetikai eltérések. Az emlékezés, gondolkodás és más magasabb szintű intellektuális tevékenységekhez szükséges acetilkolin nevű idegi jelátvivő molekula (neurotranszmitter) szintjét következetesen alacsonyabbnak találták, mint az egészséges embereknél. Ugyancsak alacsonyabb szintet mutatott a szerotonin is, mely a kedélyállapot, az alvás, az agresszió alakításában vesz részt.

Elhunyt betegek boncolása során kiderült, hogy az Alzheimer-kórban szenvedők agyában összecsapódott, elpusztult idegsejtek találhatók. .

A REVERZIBILIS DEMENCIÁK LEGFONTOSABB OKAI

Drog Korszerűtlen altatók, antiparkinson-szerek, régi típusú antidepressznsok, egyes antiepileptikumok, stb. Emocionális betegségek Depresszió, szorongás Metabolikus és endokrin betegségek Diabetes mellitus, hypo/hyperthyreosis, hypo/hyperparathyreosis, Addison-kór, stb. Érzékszervi betegség Látás- és halláscsökkenés Neurológiai betegségek Pl. normotensiv hydrocephalus Trauma, tumor   Infekció Meningitis, syphilis Alkoholmegvonás, alkoholos encephalopathiák

(átvéve: Rajna-Tariska: Az idős kor neuropszichiátriája)

A tünetek és különböző tesztek - a betegnek gondosan kidolgozott, lényegében egyszerű feladatokat (például a betegnek egy óra számlapján be kell rajzolnia a pontos időt, vagy a világszerte elterjedt a mini mentálteszt (30 pontos MMS = mini mental state) kell szóban, írásban vagy rajzzal megoldania - alkalmazása megerősítheti a klinikai gyanút. A pontos diagnózishoz ismerni kell a gondolkodási zavarok, tünetek jelentkezésének körülményeit, amihez a beteg környezetében élők segítségére is szükség van, mivel a primer demenciák, így az Alzheimer-kór kezdete is általában lappangó, és maguk a betegek többnyire nem ismerik fel szellemi hanyatlásukat.

Mivel az Alzheimer-betegség kialakulása soktényezős, még nem találtak olyan módszert, amely önmagában elegendő a pontos diagnózis felállításához, még kevésbé a szűréshez. A tünetek megjelenése után kb. 90%-os valószínűséggel lehet megmondani a baj eredetét. Abszolút bizonyossággal csak az agyszövet boncolásával lehet állítani, hogy valaki életében Alzheimer-kóros volt.

Többfajta kockázatot fokozó gén ismert, pl. az ún. apolipoprtoein E 4 allél, amit azonban hordozhat valaki anélkül is, hogy a betegség valaha is kialakulna benne, így ennek kimutatása a diagnózisban nem nyújt támpontot.

A belgyógyászati vizsgálatok viszont többek között azért fontosak, mert segítségükkel kizárhatók azok a betegségek, amelyek közvetve szellemi leépülést is okozhatnak. Ezért kerül sor keringési és vérvizsgálatokra, EKG-ra, mellkasi röntgenre, a cukorbetegség, vérszegénység, veseelégtelenség, a pajzsmirigy-funkció vizsgálatára, vitaminhiányos állapotokat, alkoholizmust, fertőzéseket is ki kell zárni.

Az agyi képalkotó eljárások (CT, MRI) alkalmazásával pontosabban felállítható a diagnózis, kizárhatók más betegségek, többek között az agydaganat lehetősége.

Ha a mentális zavarok oka, az Alzheimer-kór nem állapítható meg egyértelműen, a vizsgálatokat 6-12 hónappal később megismétlik.

Az említetteken kívül további vizsgálatokat is előírhat az orvos.

A betegek eleinte csak feledékenynek tűnnek. Az első gondolkodásbeli zavarok akár már 40 éves kor körül is jelentkezhetnek, a tünetek a betegség előrehaladtával súlyosbodnak.

A lehetséges tünetek: a rövid távú emlékezet zavara (A beteg a kicsivel korábban hallott információt - pl. új telefonszámot - nem tud elismételni. Gyakran kiesik neki, hova tett le valamit, amit előtte még a kezében tartott.), a hosszú távú emlékezet zavara (Régóta ismert, személyes dolgokat - születési dátum, lakhely - nem tud felidézni, térben és időben rosszul tájékozódik, ismerős helyeken eltéved, beszéde zavart lesz, nem emlékszik a szavakra, vagy nem érti értelmüket.), a beteg elveszti az izmai feletti kontrollt, így a napi rutinmozdulatok elvégzése nehézkessé, ügyetlenné válik, az elvont (absztrakt) gondolkodás zavara lép fel, az ítélőképesség romlik, hangulata megváltozik, kedélytelenné, visszahúzódóvá, zavarttá, esetleg ingerlékennyé, nyugtalanná, erőszakossá válik. Étvágya romlik nem tud aludni, helyette járkál, nem találja a helyét, személyes higiénéjét elhanyagolja, enyhe képzelődések, téveszmék zavarhatják. A nagyon súlyos állapotú Alzheimer-kóros betegekre jellemző, hogy nem tartják vizeletüket, nem tisztálkodnak. Végül előfordulhat, hogy a beteg nemcsak önellátásra nem képes, de nem tud gondolkozni, beszélni sem.

A betegség tulajdonképpen az értelem, a személyiség szétesése, lassú halála, de a folyamatot ma már jelentősen fel lehet tartóztatni.

Bizonyos tüneteket, az emlékezet és gondolkodás zavarait az Alzheimer-kóron kívül okozhatja más betegség, például érelmeszesedés vagy depresszió is, a kivizsgálás mindenképp elengedhetetlen, hogy a betegséget minél korábban felismerjék, és a kezelés megkezdődhessék.

Mivel ma még nem ismerjük az agy boncoláskor kimutatható, kóros fehérje-lerakódások kialakulásának és az idegpályák pusztulásának mechanizmusát, oki kezelés sem ismert, amely a betegséget meggyógyíthatná.

A gyógyszeres kezelés egy részről a neurotranszmitterek megváltozott szintjének beállításán, másrészől az izgalmi neurotranszmisszió (idegi ingerületátvitel) kóros kiváltódásának, az ún. háttérzajnak a csökkentésén alapul. Az acetilkolin bontását végző acetilkolin-észteráz enzim bénításával növelhető az acetilkolin mennyisége, s ezáltal javulnak az Alzheimer-kór tünetei is. A gyors hanyatlás megfékezhető, lassítható, a szükséges képességek és az önálló életvitel tovább megőrizhetőek, sőt olykor a közepes és súlyos mértékű dementia tünetei is enyhülhetnek. Mivel a (további) tünetek kialakulását, súlyosbodását késlelteti, ha az ember "tornáztatja az agyát", azaz szellemi tevékenységet végez, gondolkozik, ez gyakorlatilag a kezelésnek is része. Sokat tehetnek idősebb hozzátartozóikért a családtagok, ha beszélgetnek velük, gondolkodásra késztetik őket, játszanak velük, bevonják őket a mindennapi tevékenységbe. A tévénézés nem helyettesíti mindezt!

A leghatékonyabb antidementia-gyógyszerek, az acetilkolin-észteráz gátlók (AchEI) és az NMDA-antagonista memantin, jelenleg még havi adagjuk is sokaknak megfizethetetlen.

A Gingko biloba fa hatóanyagának alkalmazásáról is kedvező eredmények vannak. Az agy vérellátását és a gondolkodást serkentő, ún. nootrop szerek alkalmazása több országban, így hazánkban is napi gyakorlat.

Az állapot súlyosságától függően alkalmazhatók továbbá a pszichés tüneteket, magatartászavarokat, hallucinációkat, szorongásokat, agresszivitást, ingerlékenységet, depressziót enyhítő gyógyszerek. A napi ritmus felborulására és az alvászavarokra melatonin- és fényterápia adható.

Ma még a betegség megelőzésére nincs lehetőségünk, de bizonyos védő tényezők (szellemi aktivitás, hormonpótlás) csökkenthetik a rizikót, illetve késleltethetik a tünetek megjelenését.

 

A családtagok, rokonok a háziorvosok mellett országszerte fordulhatunk a pszichiátriai és neurológiai osztályokhoz kapcsolódó Dementia Centrumokba.

Nem törvényszerű az időskori szellemi leépülés. Az egészséges idős ember intelligenciája, gondolkodásmódja, problémamegoldó-képessége egyáltalán nem tompul el, sőt, tapasztalatainak, életbölcsességének köszönhetően inkább javul!

Ha van az alzheimeres elbutulásnak megelőzése, akkor az a rendszeres aktív élet és szellemi tevékenység, valmint a szociális kiegyensúlyozottság.