A Kúria szerdán bűncselekmény hiányában mentette fel a népellenes bűntett miatt 1950-ben elítélt Bokor Lajost, aki az akkori vádak szerint besúgásra vette rá Rajk Lászlót az 1930-as években.
Bokor Lajos 1950. június 6-án, a másodfokú, jogerős ítélet kihirdetésének napján hunyt el a váci börtönben, a hivatalos dokumentumok szerint agyvérzésben, a szerdán eljárt ügyész megfogalmazása szerint sok sorstársához hasonlóan "tisztázatlan körülmények között".
Rajk László a második világháború előtt az illegális kommunista párt tagja volt, a világháborút követően állt a belügyi és a külügyi tárca élén, majd koholt vádakkal eljárás indult ellene, melyben halálra ítélték és 1949. október 15-én kivégezték. Rehabilitálására 1955-ben került sor, 1956. október 6-ai újratemetése a Rákosi-rendszer elleni százezres tömegdemonstrációvá és az október 23-án kitört forradalom egyik előzményévé vált.
Bokor Lajos a Rákosi-rendszer igazságszolgáltatása szerint az 1930-as években részben azzal követett el népellenes bűntettet, hogy belügyi dolgozóként, referensként, segédfogalmazóként, fogalmazóként határozattervezeteket készített, részben pedig azzal, hogy az akkoriban egyetemista Rajk Lászlót rábírta, hogy besúgóként adjon információkat illegális kommunista csoportosulásokról.
A Rajk-ügyben indult számos koncepciós eljárás elítéltjeit jobbára már rehabilitálták, volt akit a rendszerváltás előtt, volt akit csak azt követően. Bokor Lajos ügyében Zinner Tibor történész Rajk-perrel kapcsolatos kutatásai alapján kezdődött el a tényfeltárás.
Az 1950-es ítélet megváltoztatása és Bokor felmentése érdekében a Legfőbb Ügyészség kezdeményezett felülvizsgálati eljárást a Kúrián.
Az ügyész perbeszédében elmondta, hogy azokban az eljárásokban már a vádat is a legfelsőbb pártvezetés fogalmazta meg, a valótlan tartalmú vallomásokat nem egyszer fizikai-pszichikai kényszerrel csikarták ki, mai fogalmak szerinti szabályos ítéletek sem születtek mindig, mi több, még az is megesett, hogy tárgyalást sem tartottak.
A védő perbeszédében egyetértett az ügyészség indítványával. Megfogalmazása szerint a korabeli eljárások a "kafkai abszurditás" kategóriájába tartoznak. Még ítéletnek sem nevezhetők azok a bírósági döntések, melyek alapján emberek sorsáról, életéről határoztak, hiszen még tényállás, bizonyítékok sem voltak bennünk, csak kijelentések.
A koncepciós perek légkörének érzékeltetésére az ügyvéd idézett egy korabeli brosúrából, mely szerint Rajk tárgyalásán az ügyész a vádlott fejéhez vágta, bokáig akart gázolni a dolgozók vérében, amit ezt követően Rajk annyiban pontosított: nem bokáig, hanem térdig.
A Kúria megváltoztatva az 1950-es elmarasztaló bírósági döntést, melyben népellenes bűntettek miatt 8 éves szabadságvesztést szabtak ki, bűncselekmény hiányában felmentette Bokor Lajost.
A Kúria döntésének szóbeli indoklása szerint az 1950-es ítélet a korabeli jogszabályoknak sem felelt meg, azok szerint ugyanis népellenes bűncselekményt önálló, kikényszeríthető, végrehajtható döntések hozatalára jogosult személy hajthatott végre, Bokor pedig nem volt ilyen. Továbbá népellenes bűntettet az valósított meg, aki pártállásra, felekezetre, vagy más szempontokra tekintettel megkülönböztette eljárása során az embereket, ám Bokor esetében erre sem volt bizonyíték a korabeli iratokban. A Rajkkal közvetlenül összefüggő cselekmény kapcsán az eljárás során elhangzott az is, hogy ha Rajkot felmentették, akkor Bokor se lehet bűnös. Az 1950-es ítélet tehát jogszabálysértő és ténybeli alapok nélküli volt a Kúria szerint.
Kónya István, a Kúria elnökhelyettese, a Bokor-ügyben eljáró öttagú felülvizsgálati tanács elnöke szóbeli indoklásában az ügyész és a védő felvetéseivel egybehangzóan kijelentette: az igazságszolgáltatás régi adósságát törleszti, amikor visszaadja Bokor Lajos becsületét.
