Kormányrendelet írja elő a távfűtéses házak lakásainak bekapcsolását távmérős rendszerbe. A kormányzati támogatás már a választás előtt elfogyott, sok társasház még nem is nézett szembe a problémával, nincsenek tisztában a következményekkel sem.
Időzített bombán ül több százezer háztartás. Jövő januárig kell távoli mérős rendszert kiépíteni minden távfűtéses társasházban, és ez lakásonként több százezer forint költséget jelent. A kormányzati támogatás elfogyott, sokan azt sem tudják, hogy feladat van. Legkésőbb januárban azonban szembesülnek majd azzal a lakók, hogy brutális fűtésszámlát kell fizetniük.
Az Európai Unió 2018-ban fogadott el irányelvet azzal a szándékkal, hogy a fogyasztókat az energia hatékonyabb, tudatosabb használatára bírja. Ez megfogalmazza a fogyasztás távoli leolvashatóságának követelményét is. A 2020 őszétől felszerelt fogyasztásmérőknek és fűtési költségmegosztóknak távolról is leolvashatónak kell lenniük, a régebben felszerelteket pedig 2027. január 1-ig ilyenné alakítani vagy cserélni – kivéve, ha ez nem lenne költséghatékony. Az irányelvet az Orbán-kormány öt évvel később, 2023 végén tette a magyar jogrend részévé.
Türelmi idő nélkül
Az előírás elsősorban azokra a társasházakra, tulajdonosi közösségekre vonatkozik, ahol távhőszolgáltató biztosítja a fűtést és melegvizet – itt a lakásokban távolról leolvasható hiteles hőmennyiségmérőket, fűtési költségmegosztókat és melegvíz-költségmegosztókat kell beszerelni. Ettől egy esetben lehet eltérni, ha a távmérős rendszer bizonyíthatóan nem lenne költséghatékony, vagyis kevesebbet lehetne spórolni vele, mint amennyibe kerül. A költséghatékonysági vizsgálatot akkor lehet lefolytatni, ha a ház erre legalább három azonos műszaki tartalmú árajánlatot beszerzett.
Ha a költséghatékonysági vizsgálat azt mutatja, hogy a beruházás megtérül, a társasháznak legkésőbb 2027. január 1-ig fel kell szereltetnie a lakásokban a távmérőket, a fűtési és melegvíz-költségmegosztókat. Türelmi idő nincs. A módosított távhőtörvény drasztikus következménnyel fenyeget, ha nem teljesítik a házak az előírást, 2027. január 1-től a tulajdonosoknak a távhődíj 2,5-szeresét számlázzák ki.
Csapdahelyzet
Egervári Zoltán távfűtéses házak közös képviselője a Práter utcában és a Tömő utcában. A házai egy részében megtörtént a távmérősítés, de számos helyen nem tudott még dönteni a közösség. Társasházi közgyűlésnek kell erről határozatot hoznia, azonban a beruházásnak jelentős költségei vannak.
Az Egerváriék által kezelt egyik 120 lakásos háznál 27 millió forintra jött ki az átállás költsége, ami 225 ezer forint lakásonként. Ez nagyjából középértéke a 200–245 ezer forint lakásonkénti árnak, amit a Nemzeti Energia Ügynökség (NEÜ) pályázati anyaga alapján is becsülni lehet.
Az Orbán-kormány 2025-ben arra tett ígéretet – erről szólt az Ingyenpénz a távhős lakásokban élőknek című kormányzati közlemény is –, hogy a távmérős fejlesztések „nem terhelik meg a családok pénztárcáját, a rezsikiadásokat a fogyasztás mérhetővé és szabályozhatóvá tétele csökkenti”. A százszázalékos támogatásra a NEÜ-nél lehetett pályázni, az először ötmilliárd forint keretösszeget végül 9,1 milliárd forintra emelték. Azonban ez a keret is hamar kimerült, és a tervezett június 30-a helyett már 2026. február 27-én lezárták a pályázatot. További összeget erre a programra nem adott a kormányzat – miközben a házak közel fele még a pályázat benyújtásáig sem jutott el.
A kormány ígérete az volt, hogy ötmilliárd forint támogatásból akár kétszázezer háztartásban valósulhatnak meg költségcsökkentést eredményező beruházások, a végleges 9,1 milliárdból pedig kétszer annyi helyen, ez azonban egyszerűen nem volt igaz. Ötmilliárd forintból a kétszázezer lakást nézve csak huszonötezer forint jut háztartásonként, a távmérősítés költsége pedig ennek több mint tízszerese. A 9,1 milliárdból, a minimális kétszázezer forint költséget alapul véve is legfeljebb negyvenötezer háztartás részesülhetett, reálisan alig negyvenezer – hol van ez az ígért kétszázezer háztartáshoz képest?
Az Orbán-kormány ígérete tehát, úgy tűnik, porhintés volt, nem igaz, hogy „a program a támogatásra jogosult mintegy 410 ezer háztartás közel fele számára teremt lehetőséget korszerű mérési rendszerek kialakítására, saját forrás igénybevétele nélkül”. A KSH adatai szerint 2024-ben Budapesten 243 ezer, az egész országban összesen 608 ezer távfűtéses lakás volt, a megtámogatott mintegy negyvenezer háztartás ehhez képest nem túl magas arány, nem éri el a tíz százalékot sem. A probléma Budapesten óvatos becslés szerint mintegy félmillió, országosan 1,3 millió embert is érinthet.
Józsefvárosban az önkormányzat szerint a 2022-es népszámlálás alapján 6700 távfűtéses lakás van (a KSH ennél kevesebbet tart nyilván), ebből önkormányzati tulajdonú harmincnál kevesebb. Az önkormányzat ebben a kérdésben még megkeresést nem kapott.
Ami a mérők által elérhető megtakarításokat illeti, Egervári Zoltán szerint azok valósak, azonban úgy véli, a fűtési költségmegosztás csak a jéghegy csúcsa, mert mindez akkor lesz reális és hatékony, ha az épület kívülről szigetelve van és a nyílászárókat is kicserélték. Ha ezek az alapvető energetikai beruházások nincsenek meg – és sok házban nincsenek még meg –, addig a rosszabb fekvésű lakásokban esély sincs a szabályozásra, bevezetésével pedig igazságtalanná válik a költségeloszlás.
A távmérős rendszernek további költsége is van, mondta Egervári Zoltán. A költségelosztók szavatossága tíz év után lejár, cserélni kell őket, és leolvasási díjat is szed a szolgáltató, még ha sokkal olcsóbban olvassa is le a mérőket. Eddig a leolvasókat kellett fizetnie, a jövőben elég egy mérőautóval elhaladni a ház előtt, ahonnan a távmérők adatait pillanatok alatt leolvassák.
A távmérős költségmegosztás elvileg hoz megtakarítást – a jól szigetelt lakásoknál. És azt sem kell hosszan magyarázni, mekkora a különbség egy állandóan kellemes hőmérsékletet tartó lakás és aközött, amikor télen is nyitott ablakkal optimalizálják a hőmérsékletet, vagy központilag annyira leveszik a fűtést, hogy dideregnek a lakók. Egervári Zoltán egy 192 lakásos ház példáján vezette le, milyen kevésen múlik, hogy megéri-e a költségmegosztás. Tíz év alatt a rendszer költségei elérik a 12 millió forintot, és ha nincs ennyi megtakarítás, már nem éri meg. A megtakarítás kimutatása energetikai szakembert igényel, erre a házkezelők nincsenek felkészülve, „fogalmam sincs, mi a számítási módja, hogyan tudom bizonyítani”.
Robbanni fog?
Az igazi gond azonban az, hogy amelyik ház még nem lépett, annak saját zsebből kell kifizetni a beruházást. Egervári Zoltán házainak nagyjából felében ez a helyzet, ami szerinte nagyjából az országos helyzetet is jellemzi. „Van olyan ház, ahol a tulajdonosok nem akarták bevezetni, másutt az anyagi lehetőségek nem engedték meg. Az év fele még előttünk van, megpróbáljuk ezt valamiképp megoldani a lakóközösség bevonásával, tartalékokból, célbefizetéssel, mert 2027 januárjában kaotikus állapotok lesznek ott, ahol megkapják a rettenetesen megemelt fűtésszámlákat.”
A távmérők beszerelése állami segítséggel kifejezetten európai nívójú program lenne, amiből a kormánynak csakis jól szabadna kijönnie. Jól jött volna ki a Fidesz-kormány, és jól kellene kijönnie a Tisza-kormánynak is, itt azonban valami egészen más látszik kibontakozni.
A költségmegosztás és távmérés bevezetése nem volt igazán fontos a Fidesz-kormánynak. Eleve öt évet vártak a programmal. Ha fontos lett volna, három-négy éve túl lennénk rajta, és sok milliárd forint valódi rezsimegtakarítást hozott volna százezreknek, de ez az ügy csak a választás előtt lett érdekes. Ám ahelyett, hogy sikerügyet kerekítettek volna belőle, mint a háromszázalékos hitelből – nagyon úgy látszik –, politikai csapdát építettek. A 2027-es határidő miatt lépni kellett, de csak az utolsó pillanatban módosították a jogszabályokat az EU-s előírás szerint. Még lehetett volna siker így is, ezt a pályázat garantálhatta volna.
Megígérték, hogy senkinek nem kell emiatt pluszterhet vállalnia, de az erre szánt pénznek talán egytizedét ha beletették, az érintettek legalább fele pedig teljesen kimaradt. Az ügy az új kormány nyakába szakadt úgy, hogy vélhetően még tudatában sincs azzal, hogy tíz- vagy százezrek fognak jövő januárban két és félszeres számlát kapni. Ők pedig már ezt a kormányt fogják szidni.
A probléma az emberek figyelmét eddig elkerülte, és a Tisza programjában sem szerepelt. Kérdéseinkkel megkerestük az energetikai minisztériumot és Kapitány István minisztert, lapzártánkig válasz nem érkezett.
