Jegyzetem megírásakor Erőss Zsolt hegymászót és társát eltűntnek nyilvánították a Himalájában. Állítólag nincs esély arra, hogy túlélték az éjszakát, amit nagyon sajnálok. Kicsit még reménykedek abban, hogy mégis visszatérhetnek.
Az ilyen pillanatok általában nem kedveznek az olyan véleményeknek, amit én is szeretnék megfogalmazni. Mégpedig a felelősséggel kapcsolatban. Pedig soha nem aktuálisabb akkor beszélni erről, amikor sok ember figyelme irányul rá. De attól, hogy nem illik, magukban vagy akár fórumokon, sokan felteszik ezeket a kérdéseket. És igen, szerintem kötelességünk a különféle helyzeteket megítélni. Ahogy másoknak joguk van pro állást foglalni, ne vitassuk el a kontra véleményeket sem.
Bevallom sosem érdekelt Erős Zsolt tevékenysége, mert nem tudom felfogni, hogy valaki miért mászik ilyen megszállottan hegyet, de tiszteletben tartottam és tartom mindenki mániáját, amíg a saját életteremet nem veszélyezteti.
A tragédia hírére azonban felmerült bennem, hogy van-e Erőssnek felesége, gyermekei, aki hazavárta. Beütöttem a keresőbe a nevét és a livesearch az első helyeken ajánlotta fel a nevéhez a "felesége" kifejezést, ami engem is érdekelt, és ezek szerint másokat is.
A megtalált cikkeket olvasva kiderült, hogy Zsoltnak van felesége, aki állítólag elfogadta veszélyes hobbiját. Van két kisgyermeke is. A cikkhez hozzászólók rögtön azt feszegették, hogy miért vállal valaki ekkora veszélyt, ha van családja. És azt hiszem ezzel témánál is vagyunk.
Van sok tevékenység, aminek nemes vagy nemesnek vélt célja van, amit magunkért, érdekközösségünkért teszünk, áldozatot hozunk és adott esetben veszélyt is - vállalhatunk érte. Bevallom nekem a hegymászás nem tartozik ezek közé a tevékenységek közé. Soha nem értettem, hogy a média miért magasztalja az egekig ezt a teljesítmény- és bizonyításkényszert? Azt gondolom emberek tömegei lennének képesek erre a teljesítményre*, ha pénzük és motivációjuk lenne rá.
Számomra sokkal értékesebb az a családapa, aki felelősséget vállal a feleségéért, két kisgyermekéért és ennek jegyében lemond olyan kedvteléseiről, amik veszélyeztetik apai, férji küldetésében. Egy apa nemcsak érzelmileg, lelkileg, de anyagilag is tartozik a családjának, akik felé ezúton is kifejezem részvétemet. Sajnálom, hogy értelmetlenül veszítettünk el egy értékes embert.
Update: Azóta megtudtam, hogy oxigénpalack nélkül 8000 méter felett tartózkodni olyan érzés, mintha be lenne kábítószerezve az ember. Felborul az időérzéke stb. Ez gyakorlatilag olyan, mintha részegen/belőve ülne az ember a kocsiba egy kihalt városban, amivel másokat ugyan nem, de önmagát veszélyezteti.
