Szeptemberben új évszak kezdődik, elindul a nevelési év, a gyermekek visszatérnek az iskolapadba, az óvodai csoportokba, de vannak olyan gyerkőcök is, akik első alkalommal lépik majd át az iskola, az óvoda vagy éppen a bölcsőde kapuját. És ez bizony nem csak számukra mérföldkő, a szülőknek is hatalmas változást jelent. Hogyan lehet ezt kezelni, mit tehetnek a szülők azért, hogy ez az időszak könnyebb legyen? Erről beszélgettünk Tóth Anett köznevelési szakértővel.
Mit jelent tulajdonképpen a beszokás, a beszoktatás?
Ez a szülőről való leválási folyamatnak egy nagyon intenzív szakasza, amely veszteség élménnyel jár, hiszen elvész az anyával való együttlét élménye, és ezt fel kell dolgozni gyereknek, szülőnek egyaránt. Az intézmények többsége biztosít elegendő időt a kisgyerekek és szülők számára annak érdekében, hogy a beszokás zökkenőmentesen történjen, de még ilyenkor is adódhatnak nehézségek: a gyerek nem akar bemenni az óvodai vagy a bölcsődei csoportba, sír, nem akarja a szülőt elengedni, s ezzel nehéz helyzetet teremt szülőnek, pedagógusnak, gondozónak egyaránt. Fontos, hogy a beszokásra akkor is szükség van, ha már járt közösségbe a gyermek, hiszen a bizalmának ugyanúgy nincs még élményalapja, mint az első alkalommal. Ugyan a beszokás könnyebb lesz, hiszen a helyzettel való megküzdéshez már vannak eszközei, de ez nem váltja ki a beszoktatást. Ebben az esetben talán pár nap elég lesz a szülői jelenlétből ahhoz, hogy a gyerkőc bizalmat tudjon szavazni a pedagógusnak.
Hogyan tudja a szülő segíteni mondjuk az óvodai beszoktatás folyamatát?
Beszélgessenek a gyermekkel sokat arról, hogy mi fog ott történni, például így: „Reggel megérkezünk az óvodába, ahol sok kisgyermek lesz, akik szeretettel várnak téged. Ott lesz az óvó néni, aki anya helyett fog vigyázni rád.” A búcsúzáskor mindig öleljék meg a gyermeket, és mondják el, hogy mikor mennek érte, hozzátéve: „Kíváncsi leszek majd, hogy mit fogsz mesélni, mit játszottál. Érezd jól magad!” Ha sírdogál a gyermek, az is megoldás lehet, ha a szülő ad neki egy olyan kis tárgyat, ami az anyáé, ami ott maradhat vele, pl. anya kendőjét, amit elővehet, amikor hiányzik az anyukája. A napi események, esetleges sérelmek feldolgozására jó megoldás a szerepjáték, akár babákkal, plüssjátékokkal… Ezzel feloldható a szorongás, a félelem, és ez támogatja a beszokást. Az én kislányom annak idején a Barbie babákat ültette sorba a kis heverőjén, ők voltak a gyerekek, ő maga pedig az óvó néni. Ezzel a szerepjátékkal kezdődött az óvodai nap újraélése, a feszültségek feloldása. Mindent tudtam, hogy ki volt büntetésben, kit dicsért meg az óvó néni, ő hogyan érezte magát. Egy idő után erre már nem volt szükség.
Mennyi idegig tarthat a beszokás?
A beszokásnak van egy intenzív szakasza, az első 3-6 nap, amikor a gyerek igényli a szülő jelenlétét, anyát vagy apát, aki biztonságot, a védelmet jelenti számára. A következő szakaszban, amikor már nincs ott a szülő, de a kérdés még gyakran elhangzik: „Hol van anya, mikor jön értem?” Fontos, hogy erre a kérdésére mindig választ kapjon az óvodapedagógustól, és ezáltal megtapasztalja, hogy a kérdésére mindig van válasz és minden úgy történik, ahogy neki ezt elmondják. Szülőként mindig csak azt ígérjük, amit be is tudunk tartani. Mindig az előre megbeszélt, megígért időpontban menjünk érte, mert ellenkező esetben bizalmatlan, szomorú lesz, és ha ez többször is elfordul, akkor depresszióssá válhat.
„Hogy telt a napod? Hogy érezted magad?” – ezt mindig kérdezzük meg a gyermektől, fontos, hogy tudjuk, hogyan érezte magát, fontos, hogy tőle halljuk, kivel játszott, mi volt a kedvenc játéka, mi történt aznap. Akár le is rajzoltathatjuk vele. Ha nincs kedve róla beszélni, ne erőltessük, próbáljuk meg később. A gyermek beszámolója mellett tájékozódjuk a pedagógusoktól is, tartsunk velük napi kapcsolatot, mondjuk el a gyermek érzéseit, benyomásait, és hallgassuk meg a pedagógus véleményét, tanácsait a gyermekről.
Kiknek könnyebb a beszokás, és kiknek okoz problémát?
Könnyebb a beszokás azoknak a gyermekeknek, akik együtt jártak az előző intézménybe (óvoda előtt a bölcsibe), vagy sokat játszottak együtt a játszótéren, hiszen a szocializáció kialakulása ezzel már elkezdődött. Így akár egymást támogatva könnyebben barátkoznak meg a helyzettel, a többiekkel, a gondozókkal. Az a gyermek, aki újként, egyedül csöppen be egy csoportba, jobban igényli a szülő jelenlétét egy ideig. Ebben az esetben a pedagógus sokat segíthet olyan programok szervezésével, ahol az együttlét, a közös játék, az együtt megélt pozitív élmény előnyben részesül. A szülők pedig rendezhetnek akár közös játszóterezést, születésnapi partit, annak érdekében, hogy a gyermekek jobban megismerjék egymást, ne legyenek félelmeik. Ezzel egyébként a szülők megismerhetik a többi gyermek szüleit, beszélgethetnek, megoszthatják tapasztalataikat, segíthetnek egymásnak.
A gyermekek olyan sok minden tudnak, látnak, „leveszik” a felnőtt hangulatát, feszültségét, akkor is, ha a felnőtt ezt szeretné palástolni…
Ez így van. Nagyon fontos dolog, hogy a szülő, az anya hogyan éli meg ezt az új életszakaszt, hogyan és menyire tudja őt elengedni. Fontos, hogy a szülő ne féljen, ne szorongjon, mert a kisgyermekek valóban úgy működnek, mint egy radar, megérzik a félelmeket, és sajnos át is veszik ezeket az érzéseket. Van olyan gyermek, aki mély szorongások közepette tanulja meg, hogy a bölcsőde, óvoda, iskola is tud biztonságos hely lenni. Ez gyakran tünetekkel is járhat, pl. rágja a körmét, rosszul alszik, visszahúzódó, vagy akár verekedős lesz. Ilyenkor szakemberre is szükség lehet. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a gyermekek számára jó élmény legyen a közösségbe kerülés, vagy az új közösségbe lépés.
Bizonyára ennek érdekében fontos, hogy a szülők és a pedagógusok között rendszeres legyen a kapcsolat…
Fontos, hogy a szülői értekezleteken, a fogadóórákon mindig ott legyenek a szülők, mondják el gondolataikat, javaslataikat, problémáikat. A gyermek érdekében támogassuk a szakemberek munkáját – és ne csak a bölcsődei, óvodai, iskolai évek kezdetén, hanem folyamatosan.
