A magyar nyelv napja – élő örökség, amely ma is formál bennünket. November 13-án országszerte a magyar nyelvet ünnepeljük, azt az élő, folyamatosan változó örökséget, amely meghatározza gondolkodásunkat és kultúránkat. A jeles nap arra emlékeztet, hogy 1844-ben ezen a napon vált hivatalos államnyelvvé a magyar, ezzel új korszakot nyitva a közéletben és az oktatásban. Bár a történelem távolinak tűnik, a nyelv fejlődése ma is mindannyiunk életében tetten érhető.
Ezt a mindennapi változást közelről látja Bujdosné Hricisák Viktória, az Újpesti Babits Mihály Gimnázium magyart és japánt oktató tanára, aki szerint természetes folyamat, hogy a nyelv folyamatosan változik.
„Úgy gondolom, hogy a nyelvünk évről évre változik, csiszolódik. A szókincs, a szóhasználat időközönként kicserélődik. Direkt nem úgy fogalmazok, hogy szegényesedik, egyáltalán nem erről van szó, hiszen ez egy természetes folyamat” – hangsúlyozta.
A tanárnő tapasztalata szerint a mai fiataloknak már más nyelvi környezetben kell helytállniuk, mint korábbi társaiknak.
„Ma már nem az az elvárás, hogy a gyerek két nyelven tudjon, hiszen az angol már szinte mindenki számára természetes. Ez már egy más generáció, más élet.”
Az irodalomtanításban is egyre nagyobb kihívás megtalálni az utat a diákokhoz.
„Az elmúlt években azt tapasztaltam, hogy vannak már olyan irodalmi művek, amik már nem adhatók fel otthoni olvasásra, mert a nyelvezetük miatt nem biztos, hogy a mai gyerekek végigküzdenék magukat rajtuk. Ezeket az alkotásokat már csak oly módon tárhatjuk a mai gyermekek elé, hogy a tanórán elemezzük ki közösen a művek mondanivalóját.”
Bujdosné Hricisák Viktória számára a magyar nyelv különlegessége mindemellett ma is lenyűgöző.
„Azt gondolom, hogy a szókincsünk páratlan a világon. Én a magyaron kívül még japánt is oktatok, és elmondhatom, hogy ez a nyelv igen hasonlatos a magyarhoz a felépítését tekintve. Ám a mi anyanyelvünk igazi sajátossága a szavaink többértelműsége, a jelentésük számtalan rétege, ez az, ami más nyelvekkel összehasonlítva is igazi kuriózum.”
A magyar nyelv napja így nemcsak történelmi emlékezés, hanem a jelenre és a jövőre irányuló figyelem is. Arra hívja fel a figyelmet, hogy az anyanyelv megőrzése és szeretete ma is a mindennapi tanórákon, az otthoni beszélgetésekben és a közösségeinkben dől el. Hiszen, ahogy Széchenyi István írta egyszer: „Nyelvében él a nemzet.”
