Nagy-Britannia lehet az első ország, ahol - ha az angol törvényhozás felsőháza is megszavazza -, törvényesen lehet az embriót mesterségesen módosítani úgy, hogy a beavatkozás által 3 ember DNS-éből is részesedjen majd.
Igaz, a magyar sajtó nem kapta fel túlságosan a hírt, így a berobbant kifejezést „three parent baby” (Három szülős csecsemő) inkább a nyugati sajtóorgánumokra értelmezhetjük. Nyugaton, így Nagy-Britanniában is már több éve vita zajlik a tervezett orvosi beavatkozás létjogosultságáról, mely vitának az angol parlament mostani intézkedése lehet az egyik állomása.
De mit is értünk azalatt, hogy a születendő gyermek 3 ember DNS-éből is részesedik? A tudósok az eljárást olyan anyák és gyermekeik megsegítésére fejlesztették ki, akik DNS-ükből adódóan örökletes betegséget örökítenének tovább gyermekeiknek. A betegség egy génhiba végett alakul ki, amely hiba negatívan befolyásolja a mitokondiumban található anyagcserét. A mitokondium egy sejtszervecske a testünkben, amely az energia előállításáért és raktározásáért felel. Ha működését zavar éri, akkor az az ideg- és izomrendszer károsodása következhet be, de súlyosabb esetben az agyat, és a szívet is érintheti a folyamat, mindezek pedig az várható élettartam drámai lecsökkenéséhez vezethetnek. Ezért egy másik hölgy DNS-ből kap egy cellát az embrió, amivel ez a hiba kiküszöbölhetővé válik. Így tulajdonképpen a születendő gyermeknek nem egy, hanem két biológiai anyja lesz. „Apa, anya, anya...” - a scifibe illő elképzelés hamarosan megvalósíthatóvá válik?
Az orvosi eljárás mellett felszólalók fő érvei a fenti összefüggésekre alapulnak, míg az ellenzők azt emelik ki, hogy ez a fajta betegség nagyon ritka, nem lenne szabad az embrionális életbe beavatkoznunk egy csekély számban előforduló betegség minimalizálása végett.
„Olyan terápiák keresése, amelyek amúgy is elenyésző számban előforduló örökletes betegségek ellen jelentenének gyógyírt, nem igazolható százak, ezrek embrionális életének tönkretételével, megzavarásával” – állítja a Christian Medical Fellowship. Nem csak a keresztény szervezetek, hanem más csoportok is felemelték hangjukat az intézkedéssel szemben. David King, a Human Genetics Alert szervezettől például arra hívta fel a figyelmet, ha egyszer átlépünk egy egyébként már lefektetett határt, és törvényes lesz az emberi nemzést ilyen irányban mesterségesen módosítani, nehéz lesz nem elmenni a következő lépésig, és eljutni egy olyan világba, ahol a kisbabák mindenféle speciális kívánság alapján „gyárthatóak” lesznek. Az új megtermékenyítési módszer híddá válhat a „designer-baby-k” létrehozása felé.
Designer Baby – olvasható is a különböző lapok hasábjai között is, s valóban az ember elgondolkodik azon, ha lehetővé válik az örökletes betegségek megszüntetése, meg tud-e az ember állni, és azt mondani, bár tudomány képessé tett bennünket a gyermeknek akár haj-, szemszíne, vagy méretei, magassága meghatározására, de mi nem élünk ezzel a lehetőséggel. Ha egyszer előre meghatározhatjuk majd születendő gyermekeink mozgékonyságát, intelligenciáját vagy éppen identitását, nemet tudunk-e mondani, mondván, hogy egy ember, egy szuverén és független lény e tulajdonságait nem áll módunkban meghatározni. Tiszteletben tartunk-e olyan határokat, melyek, ha a gyakorlatban nem is, de erkölcsi, morális szempontból áthághatatlanok?
Sajnos a történelem arra tanít bennünket, hogy az ember, amit meg tud tenni, azt előbb-utóbb meg is teszi. Fel nem derített, fel nem mérhető következményekkel teszünk dolgokat, az utóbbi évek tudományos vívmányai (akár a digitális, egész világot összekötő közösségi oldalak, akár az internet, az állandó „online létezés” más hatásai) olyan befolyással vannak az emberre, azon belül is lelki folyamataira, melyek negatív következményeivel most szembesülnek a szakemberek. Lehet, hogy képesek vagyunk megszületendő gyermekünk fizikai tulajdonságait, akár az örökletes betegségek kiküszöbölésével, akár az egyéb külső sajátosságok rögzítésével előre meghatározni, de vajon képesek vagyunk-e megmondani, hogy mindezek a beavatkozások milyen hatással lesznek a gyermek pszichéjére, lelki alkatára, fejlődésére. Az új módszer támogatói az érintett édesanyák lelki tehermentesítését hangsúlyozzák, de érdemes-e valakit lelki terheitől megszabadítani úgy, hogy közben más, történetesen a gyerekének lelki fejlődését, lelkivilágát tesszük ki kockázatnak?
Igaz, a DNS-t jelen esetben nem módosítják jelentősen. De ki tudja meg lehet-e állni ezen a szinten és további „kecsegtető” ígéretekért cserébe nem lépünk-e át újabb és újabb határt? Gillian Lockwood, a Midland Fertility Centrekutatója is a kis mértékű módosításra hivatkozott, mégis ez már önmagában azt jelenti, hogy az így születő gyermeknek biológiailag egy édesapja és két édesanyja lesz.
Érdekes módon az angol egészségügyi miniszter, amikor a parlamentben előterjesztette a javaslatot, vonakodott az új technikát genetikai módosításnak nevezni, ehelyett úttörő tudomány elnevezés mögé rejtette a beavatkozás valós természetét.
Szintén elgondolkodtató, hogy miután az anglikán és a katolikus egyház is kritizálta az új metódust, aminek meg van az a veszélye, hogy embriók semmisüljenek meg, Lee Rayfield püspök mégis hagyott egy egérutat, így ha a garantálják a szükséges védelmi intézkedéseket és szabályozásokat, az anglikán egyház beáll a kezdeményezés mögé.
Forrás és további érdekességek: Vigyázó blog
