A magyar labdarúgó válogatott hazai vereséggel búcsúztatta el két meghatározó játékosát, Király Gábort és Juhász Rolandot. A gálahangulatot ugyan némileg elrontották a svédek, de a közönség így is végigszurkolta a mérkőzést, ahol a felforgatott összeállítású magyar csapat nem sokat mutatott.

1998. március 25-én, szűk fél évvel a jugoszlávok elleni világégés után a frissen kinevezett Bicskei Bertalan egy újabb fiatalítási hullám első meccsén, Ausztriában úgy döntött, Babos Gábor (vagy Sáfár Szabolcs) helyén újoncot avat, és bedobta Király Gábort. A szombathelyi kapus első meccsén remek teljesítményt nyújtott, Toni Polster 11-esének kivédésével kulcsszerepet játszott a magyar válogatott meglepő győzelmében (2–3). A negyvenéves kapus elképesztő pályafutást tudhat maga mögött, védett a Bundesligában, a Premier League-ben, a Bajnokok Ligájában, és gyönyörű búcsúajándékként egy Európa-bajnokságra is kijutott. A legtöbbszörös válogatott magyar futballista 108. alkalommal, utoljára állt a kapuba Svédország ellen.

Juhász Roland ugyan még csak 33 éves, de – magyar szinten feltétlenül – veretes pályafutás áll mögötte is. Az Anderlechttel többször is szerepelt a Bajnokok Ligájában, a magyar válogatottban pedig 2004-es bemutatkozásától kezdve (Japán ellen góllal debütált Zalaegerszegen) alapembernek számított.

A két pályán levő ünnepelt mellett köszöntötték Vanczák Vilmost és Hajnal Tamást is, akik szintén befejezték válogatott pályafutásukat, bár egy ideje már egyiküket sem hívták be. Mindenesetre mind a négy játékos neve szerepelt a válogatott mezének elején.

Bernd Storck kifejezetten erős ellenfelet keresett erre az időpontra, mert mint mondta, „a svédek elleni mérkőzés szakmai célokat is szolgál”. Ez a kijelentés szomorú aktualitást kapott azzal, hogy Kleinheisler László Andorra ellen kisárgázta magát a Portugália elleni, márciusi világbajnoki selejtezőről. Svédország ellen bekerült a kezdőbe a vasárnapi meccsen Kleinheislert váltó Stieber Zoltán, de nem ő játszott a 10-es poszton, hanem Németh Krisztián.

A meccs előtt nem tudhattuk, mennyire lesz erős az Eb-n is szerepelt svéd válogatott, amelyből nem a visszavonult Zlatan Ibrahimovic volt az egyetlen hiányzó. A svédek jól állnak a vb-selejtezőkben, de a négy nappal ezelőtt Franciaországban pályára lépő csapatból csak Andreas Granqvist és Jakob Johansson maradt meg. A fiatal, nem különösebben veretes nevekből álló keret ideális ellenfélnek tűnt egy gálameccshez. Nem lett az.

A magyar válogatott is messze volt a legerősebb összeállításától, a két ünnepelt mellett bekerült a kezdőcsapatba a középpályára Vida Máté és Elek Ákos, a védelembe Pintér Ádám, a két szélen pedig az említett Stieber és Lovrencsics Gergő játszott Priskin Tamás mögött.

„A varázslatos 2016-os évet” (a háromnegyedig megtelt Groupama Aréna szpíkere nem túlzott nagyot) búcsúztató meccsen helyzettel kezdett a magyar csapat, de Stieber okos labdáját nem merte egyből elvállalni Lovrencsics, így odalett a helyzet.

A svédek helyzettel válaszoltak, majd a 16. percben Király kis híján elrontotta saját ünnepét: egy 25 méteres lövés kipattant a páncélmellényéről, az egyedül érkező Isaac Thelin azonban megtette azt a szívességet az ünnepeltnek, hogy a kapufára vágta a 100 százalékos ziccert.

Nem sokkal később javított a magyar kapus, egy szép bepassz után Sam Larsson került nagy helyzetbe, de a rövid sarokba tartó labdát Király remek reflexmozdulattal védte. Ez volt az utolsó védése a válogatottban, a 28. percben ugyanis a közönség tapsvihara közepette lejött a pályáról. A szervezők egy rövid videóval emlékeztek meg Király Gábor pályafutásáról.

Király lecserélése előtt pont szabadrúgással jöttek a svédek, és a kapuba beálló Megyeri nem is tudta védeni Larsson 23 méteres lövését, ami a szétugró sorfal között ment el, bár még így sem tűnt védhetetlennek.

A svédek vezetése egyébként egyáltalán nem volt érdemtelen,  jobban játszottak a mieinknél, feltűnő volt, hogy szinte minden párharcot a vendégek nyertek a mezőnyben.

Megyeri után újabb újoncot avatott a válogatott az első félidő legvégén, hiszen Bernd Storck a másik ünnepeltet, Juhász Rolandot is lecserélte. A válogatottsági ranglistán negyedik helyen álló középhátvéd 95 válogatottság után adta át a helyét Hangya Szilveszternek.

Arra nem hivatkozhattunk, hogy felforgatott összeállításban játszott a csapat, hiszen az ellenfél is kísérletezett, és az sem lehetett mentség, hogy szokatlan volt az ellenfél háromvédős játékrendszere. Az első félidőben gyakorlatilag csak a közönség volt dicsérhető, a tábor a farkasordító hidegben is végigszurkolta az első 45 percet.

Juhász és Király lecserélésével a csapat is letudta a gálát, és a második félidő elején már az elvárható elánnal vetette magát a csatába. Az első percekben többször is lövőhelyzetbe kerültek a mieink, és mutattunk néhány szép támadást is, de a lendület nem tartott sokáig.

Storck sorra cserélte be az újoncokat, vélhetően ez sem tett jót a csapat teljesítményének, de ettől még csalódás volt látni, hogy a szintén elég felforgatott összeállításban játszó svédek sorra alakítják ki a helyzeteket. A 67. percben Thelin (bár lehet, hogy kézzel tette maga elé a labdát) elhúzott a védőink között az alapvonalon, középre indult vele, majd éles szögből a hosszú sarokba gurított.

Fogytak a percek, és a magyar csapat helyzetbe sem nagyon tudott kerülni, a svédek viszont egyre magabiztosabban romboltak. A szépítéshez Németh Krisztián járt a legközelebb, aki 16-ról, kapásból próbálkozott, de a nehéz mozdulat nem sikerült jól, leperdült a lábáról a labda. 

A közönség azért megtapsolta a vesztes csapatot a lefújás után, majd elénekelte a Himnuszt is. Juhász és Király külön is kisétáltak a tábor elé, olléztak egy kicsit, majd utoljára elindultak az öltöző felé.

 

 

Számítógép szerviz Budapesten házhoz megy, a XVI. kerületben ingyenes kiszállással

 

Ez is érdekelheti