Egy jogállamban természetes, ha valaki kárt okoz cselekvéssel vagy mulasztással, ezekért felelősséggel tartozik. Vannak viszont emberek, akikre ezek a szabályok egyáltalán nem vonatkoznak. Ilyen különleges helyzetben vannak a bírók, akiknek nem kell felelniük a munkájuk során okozott károkért. Ez a jogbiztonság teljes hiányát jelenti, ami az
alkotmányos alapjogok egyik legfontosabbika. Egy bírói döntéssel börtönbe küldhetik az embert, elvesztheti a vagyonát, mégsem felel ezekért a cselekményekért az eljáró bíró. Az 1871. évi VIII. törvénycikk a bíró személyes felelősségének alapjára helyezte az ítélkezést. Ha a eljárt bíró hibázott, kárt okozott az eljárás alatt, akkor a bírótól kártérítést lehetett kérni, melyet meg is ítéltek, és a sérelmet szenvedett félnek megítélt kártérítést a elkövető bíróra és nem a bíróságokra terhelték.

A bírói műhibák elbírálása egy a rendes bírósági rendszertől elkülönült, független bíróság ( szolgálati bíróság) hatáskörébe tartozott, ami magas szintű bíráskodási munkát
eredményezett. Ezt a tejes felelősségi rendszert a koncepciós perekben eljáró bírók büntethetőségének kizárása érdekében a Rákosi féle törvénykezés semmisítette meg , és melyet azóta sem állítottak helyre! Ellenkezőleg, minden olyan eszközt a bírók kezébe adtak, amelyekkel a visszaélés lehetősége biztosított. A felelőtlen bíráskodás kezdő időpontjából látható, hogy ez az állapot is a Rákosi rendszer hagyatéka, mely állapotot, azóta minden kormány féltve őriz. Az okok egyszerűek. Ha a bírókat hasonló felelősség terhelné, mint mindenki mást, akkor az eddig az államot terhelő és az adófizetők pénzéből kifizetett kártérítési összegeket a bíróknak kellene saját zsebükből rendezniük. Ez azonnal megszüntetné a bírósági döntéseknek direkt és indirekt módon való befolyásolhatóságát a politikai döntéshozók és bírósági vezetők által. Ez azonban a 27 éve regnáló politikai és gazdasági elit érdekeivel ellentétes.

A másik ok is kézenfekvő, a bíráskodás magyar viszonyok között nemcsak az állampolgárok közötti jogviták eldöntésének eszköze volt, hanem a politikai ellenfelek kiiktatásának bevált módszere is. Egy felelőtlen bíráskodási rendszerben az ítéletek akár meg is rendelhetők, ha elég erős a politikai hatalom ez irányú szándéka. Felrémlenek a koncepciós perek, az 56-os megtorlások perei, és még a 80-as években is lefolytatott politikai perek. A legfelsőbb Bíróság utólag megsemmisítette ezeket az ítéleteket, de lett ebből hátránya bármelyik ítélkező bírónak is úgy mint a német egyesítés után az NDK bíróinak? Semmi!!! Mint látja, még ma is ha Magyarországon valakiből alaptalanul lesz vádlott vagy elítélt , akkor ezért senki sem fog felelni. ( pl: Kaiser ügy) Ellenőrizetlenül vezetik a jegyzőkönyvet, lényegében maguk döntenek saját elfogultságuk kérdésében, a bizonyítékokat kedvük szerint veszik figyelembe vagy mellőzik, nem engednek bizonyításokat, eluralkodott a papír mindent elbír szemlélet és a bírói önkény stb. (lásd például: 333/2016 AB ügy) Az utóbbi idők bírósági korrupciós botrányai miatt már az sem meglepő, hogy árfolyamokat is lehet hallani.

Idáig jutottunk. Készült az Egyéni Bírói Függetlenség
és Felelősség Fórum facebook oldalán
közzétett tanulmányok alapján

 

Számítógép szerviz Budapesten házhoz megy, a XVI. kerületben ingyenes kiszállással

Ez is érdekelheti